Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Kránitz Mihály: Mária portréja Szent Pálnál és a Márk-evangéliumban
138 Kránitz Mihály Jézus Krisztusban jutott el hozzánk. Amit róla tudunk, azt az evangéliumi hagyomány adta tovább, melyet az Újszövetség szövegei tükröznek. Az evangéliumok elbeszéléseinek a célja az igazság feltárása, vagyis annak a kifejezése, hogy velünk az Isten, és egyedül Krisztus és az ő misztériuma az örök élet forrása. Mária azonban éppen ebből a misztériumból meríti jelentőségét. Ahhoz, hogy az ő személyét meg tudjuk határozni, meg kell vizsgálnunk mindazt, amit az evangéliumi hagyomány róla megőrzött. A következő kérdésekre is választ keresünk: vajon ő csak egy epizodikus személyiség-e, aki csak abban időben (in illő tempore) játszott szerepet, de ennek nincs későbbi folytatása? Vagy pedig ebben időben, amelyben élünk, van- e jelentősége a személyes hit fejlődésében? Mindezekről az Újszövetség forrásainak alapos vizsgálata fog bennünket eligazítani. Mária alakja az evangéliumokban Ahhoz, hogy Mária személyét a fellelhető történeti adatok alapján átfogó módon szemléljük, elsősorban a kronológiai sorrendet kell követnünk. A leírt újszövetségi szövegeknél időrendben korábbi a szóbeli hagyomány, vagyis a hirdetett evangélium. Az első igehirdetés, a kérügma a húsvéti eseményre, Jézus szenvedésére, halálára és feltámadására összpontosít. Az apostoli igehirdetés és a prédikált evangélium csak lassan, a húsvéti krisztológia megfogalmazása után tért rá a földi Jézus életének bemutatására, melyet az evangéliumi hagyomány húsvét fényében értelmezett. Nagyon fontos, hogy Mária emlékezetét a hagyomány ebben a teológiai összefüggésben őrizte, és fokozatosan megértette szerepét az üdvösség történetében. Egy fejlődésnek vagyunk tehát a tanúi, kezdve az apostoli kor két emk'tett személyének, Márk evangélistának és Pál apostolnak a hallgatásától, melyek valamit mégis mondanak, egészen Máté, Lukács mélyebb megértéséig, eljutva a János- evangélium teológiai látásmódjáig, mely Máriát Jézus anyjának nevezi. A Máriáról szóló újszövetségi szövegekben nem bővelkedhetünk. A páli cor- pus-b'AT\ nem találjuk, bár többször utal Pál apostol Jézus születésére és dávidi származására.4 Ezeket a szövegeket azonban nagyon óvatosan kell kezelni, és világosan kell látni azt, hogy mit mondanak, és mit nem mondanak Máriáról. Márk evangélista az első, aki nevén szólítja Máriát, de egyúttal ő az, akinek evangéliumában megtaláljuk azokat a hagyományelemeket is, amelyek elvetik Jézus családját, beleértve Máriát is. Máté és Lukács átveszik ezeket a hagyományokat és a maguk módján újraértelmezik, amikor evangéliumaikat a „gyermekségtörténettel” vezetik be. Keresztény nemzedékek lelkiségének az alapjait találjuk 4 Vő. Róm 1,3: „Jézus Krisztus a mi Urunk, test szerint Dávid nemzetségbőlszületeti'-, 2Tim 2,8: „Ne felejtsd, hogy Jézus Krisztus, Dávid sarja feltámadt a halálból, ahogy evangéliumom hirdeti”; Fii 2,7: „Szolgai alakot öltött, kiüresítette magát és hasonló lett a% emberekbe^’-, Gál 4,4: „Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte a Fiát, aki asszonytól született”.
