Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Kránitz Mihály: Mária portréja Szent Pálnál és a Márk-evangéliumban
Kránitz Mihály 139 meg ezekben az elbeszélésekben, melyek nem egyszerűen az evangélium egészétől leválasztható „adventi szövegek”, mert a későbbi evangéliumi leírások a legszorosabban kapcsolódnak a bevezető részekhez. Ha Máté és Lukács fontosnak tartja, hogy evangéliumuk elé helyezzék ezeket a szövegeket, akkor helytelen lenne elhanyagolni vagy figyelmen kívül hagyni a „bevezetőjüket”. Egy következő feladat lenne annak megértése, milyen szerepet szánt Máté és Lukács Máriának krisztológiai szövegeikben. Lukács az Apostolok Cselekedeteinek kezdetén „Mária, Jézus anyjának” és „Jézus testvéreinek” a jelenlétét jelzi, mely nem csak egyszerűen történeti forrást, hanem egy személyes teológiai látásmódot is feltár.5 Figyelemreméltó, hogy János evangéliuma, a teológiai evangélium olyan jelenettel kezdődik és fejeződik be, amely kiemeli Jézus anyjának, Máriának a jelentőségét. a kánai menyegző és a kereszt alatti történések6 János azonban hangsúlyozza, hogy „Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyet nem jegyeztek fel ebben a könyvben. Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyetek...”.7 Ehhez a jánosi hagyományhoz kapcsolódik a Jelenések Könyve, mely a „napba öltözött asszonyról” beszél, aki fájdalmak között szüli meg a Messiást.8 Minden keresztény kor ebben az alakban Máriát ismerte fel. Az első szövegek „hallgatása” Máriáról Az Újszövetség első írásos emlékei Szent Pál levelei, melyek alkalmi írások egy- egy közösség számára az adott problémák megoldására. Egyedül a Római levél és az Efezusi levél tart bizonyos távolságot a mindennapi élettől. Ám azok a témák, amelyeket említenek, például a keresztény és a zsidó hit közötti különbség, Krisztus messiási szerepe és az egyház misztériuma, nagyon is valóságosak a keresztények számára. Jóllehet teológiainak nevezzük ezeket a leveleket, de mégsem adnak kimerítő bemutatást Pál apostol krisztológiájáról. Bár ezekben az írásaiban nem esik szó Máriáról, mégsem kell azt gondolni, hogy nem tudott volna róla semmit. Az is meglepő, hogy Pál szinte semmit nem szól Jézus földi működéséről. Bár önmagát apostolnak mondja, de ezt mégsem abban az értelemben teszi, ahogy ezt Péter pünkösdi beszédében megfogalmazta.5 Pál, mivel nem volt tanítványa, 5 PERRONI, M., Le donne e Maria madre di Gesn in Luca, in San Luca evangélista, testimone della Jede che unisce (Atti del Congresso Internationale, Padova 16-21 Ottobre 2000), Padova 127-128. 6 Vö. a kánai menyegző és a kereszt alatti történések: Jn 2,1-11; Jn 19,25-27. 7 Vö. Jn 20,30. 8 Vö. Jel 12,1-2.13. 5 Vö. ApCsel 1,21-22: „Kell tehát, hogy azok közül, akik mindig velünk tartottak, amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk járt kelt, kezdve János keresztségétől egészen mennybevétele napjáig, valaki velünk egtáitt tanúskodjék feltámadásáról”; Gál 1,1: „Pál, aki nem embertől, nem is ember által, hanem Jézus Krisztustól és Öt a halálból feltámasztó Atyaistentől kapta apostoli küldetését”.
