Puskás Attila (szerk.): A Szent Titok vonzásában. A hetvenéves Fila Béla köszöntése - Studia Theologica Budapestinensia 32. (2003)
Gáspár Csaba László: Gondolkodás - Hála
100 Gáspár Csaba László nincs megismerés és nincs igazság, csak vaksi tapogatózás, amely mit sem tud arról, hogy vak és hogy pusztán találgat. Hegel világosan látja, hogy ha Istent a gondolkodáson kívülre helyezzük, mint valami tárgyat — még ha nyomban hozzátesszük is, hogy nem az empirikus létezők módján valóságos tárgy, hanem transzcendens —, akkor soha nem jutunk el Isten valóságához, és a rá vonatkozó megismerésünk igazságát sem tudjuk soha megállapítani. Még az sem elegendő, hogy azt mondjuk: Isten a gondolkodásnak a formális tárgya, amikor a gondolkodás éppen gondolkodik, merthogy a véges emberi gondolkodás szükségképpen tárgyisággal operál, ezért bármiről gondolkodik, azt tárgyiasítja. Az egyetlen lehetséges megoldás ezúttal is a lex mentis est lex entis-. Isten valóságának törvénye megegyezik azt Istent gondoló gondolkodás törvényével, azaz: Isten maga a szükségszerű gondolkodás, amelynek Isten esetében nincsen tárgya. Isten ez a gondolkodás. Hegel filozófiailag cáfolhatatlan. Ám a teológia mégis azt mondja, hogy az az Isten, akit Hegel minden kétséget kizáróan az egyedül lehetségesként gondol el a minden kétséget kizáróan az egyedül lehetséges helyen és módon — nos, ez az Abszolútum nem azonos a Biblia Istenével. Sőt, minél cáfolhatatlanabb filozófiailag a hegeli okfejtés — annál világosabb a bibliai Istentől való különbség. Hegel azt mondja, mégpedig joggal: «Isten a gondolkodásban valóságos». A teológia azt mondja, ugyancsak joggal: «Isten a hitben valóságos». Nyilvánvaló, hogy ez a hit nem a hegeli gondolkodás előzetese, de nem is afféle defficiens változata, hanem éppen az az észlelési mód, amely a Biblia Istenének valóságára irányul. E különbségből az következik, hogy a gondolkodás minden jogos törekvése és alapos kivitelezése ellenére sem képes eljutni a Biblia Istenéhez, legföljebb annak valamilyen filozófiai vetületéhez. A Biblia Istenét mégiscsak a hit észleli és nem az értelem. VI. A feladat: a létezés megértése. Ennek egy része gondolható, más része elfogadandó. A gondolkodás nem tudja befogni a teljes létet, csak az akarat képes befogadni. Hegel zseniális „tévedése” a visszafoghatatlan gondolkodás „túlzása”. A teljességet nem lehet elgondolni, azt csak befogadni lehet. Isten mint abszolút szellem elgondolása a gondolkodás illúziója, amely persze, mivel gondolati eszközökkel operál, még mindig gondolkodás. Ha egyéb instancia nem lenne, kétségkívül ez lenne a végső és legteljesebb viszonyunk a léthez, s aligha mondhatnánk a hegeli teljesítményre, hogy a „gondolkodás illúziója”. Ehhez ugyanis egy másik instancia kell, egy másik irányú megközelítés: a vallás. Ez is „túlzás”, de nem úgy, mint a gondolkodásé: nem az emberből kiinduló túllendülés, hanem a „túl”-ról érkező „szó”, a bibliai kinyilatkoztatás, ami az ember elé lép, így gon
