Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)

II. Az erkölcsi belátás előrehaladása a természetes erkölcsi törvényre vonatkozóan - 1. Az antik világ a természetről és a természetes erkölcsi törvényről

log elmúlik a mozgás és az idő gyors változásában. A konkrétban megragadható ideális általánosak viszont megmaradnak ebben a változásban. A görögöknél ennek hátterében az örök kozmosz ideája áll, alapvetően a kozmikus egzisztenciából indultak ki, és az ezen túlnyúló, ennek az egzisztenciának az alapjaira való kérdezés értelmetlen volt.163 Gondolkodásuk alapvető előfeltétele volt, hogy a kozmosz megismerhető törvények által berendezett. A görög kozmosz megszerkesztett rend. Ez a tapasztalat vezette gondolkodásukat már a kezdetektől a létre való kérdezéshez, ami maradandó, és ami az egészet hordozza ebben a keletkező és múlandó világban. Ez a kérdezési mód megmaradt minden modifikációban. Az általános az állandó, és mindig elsőbbsége van az egyedi előtt, ami múlandó, amit csak átmeneti fázisnak kell tekinteni. Az egyedihez, a taktikushoz, a mulan- dóhoz csak az ésszerű, esztétikus vélekedés, a tapasztalás van rendelve, mialatt a szellem, a noetikus gondolkodás a minden változás fölöttire irányul. Ez a dualitás áll a görög metafizika kezdetén, és hosszú távon meghatározta azt.164 Az általánosról, a történelem fölöttiről szóló kozmológiai gondolkodás az alapokat, a transzcendenciát nevezi e rend princípiumának. Az istenség a minden létező mögött álló, a rendezett egész egység-princípiuma, önmagában fennálló lét. Az abszolútum és a világ közti kapcsolatot a kiáradás és a részesedés elmélettel magyarázták. Ebben az értelmezésben a konkrét múlandó világ mögött a metafizikai absztrakció felismerte az arctalan transzcendencia mélységét.

Az ember ebben az antik gondolkodásban kiváltságos pozícióban találja magát: ontikusan a kozmoszba beleszőtt. De abban a képességében, hogy a konkréten és az akcidentálison túl az általánosan érvényest is meg tudja ismerni, részesedik az általános és az abszolút örökkévalóságában. A görög filozófiai reflexió (feltörve a mítoszt) keresi megvilágítani a transzcendencia és az ember összefüggését a kozmikus rendben. Gondolkodásukban az ember természetszerű függősége uralkodik. Az a felfogás, miszerint a politikai és törvényes rend képe, vetülete, megértése a kozmikus és metafizikai előképnek,

163 SCHUPP, F., Schöpfung und Sünde, Düsseldorf 1990, 182.

164 HEINZMANN, R., Der Mensch als Person, in Das Gewissen. Subjekte Willkür oder oberste Norm?, szerk. GRÜNDEL, (Schriften der Katholischen Akademie in Bayern 135) Düsseldorf 1990, 34-52.

71