Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)
II. Az erkölcsi belátás előrehaladása a természetes erkölcsi törvényre vonatkozóan - 2. A patrisztika többlete
az ember definíciója (animal rationale) megfelel ennek az alapfelfogásnak: a városállami és az állami törvények legitimációjukat a kozmikus Nomosz harmóniájából nyerik, az ember benne áll a hierarchikusan jól összeillesztett lét-egészben. Ugyanakkor az ember olyan szellem is, amely részesedik az örök ideákban. És az ebben feltáruló racionális méltóság mély tapasztalata a szubjektív önállóságnak, az ész belátása által ajándékozott orientálódás az embernek mély tapasztalata a szabadságnak és a biztosságnak, és ezért ez megtapasztalása a saját, egyéni, konkrét-tartalmi, racionális, morális kompetenciájának - az élet illékonyságában és kontingenciájában.165 2. A patrisztika többlete 2.1. Alexandriai Philón Hatalmas kísérlet az Alexandriában élő zsidó Philón vállalkozása, hogy a görög gondolkodás segítségével értelmezze a Bibliát. A kinyilatkoztatás személyes Istenét jobbnak tartja a jónál, és tökéletesebbnek a tökéletesnél, O az önmagának tökéletesen elegendő lét. A kozmosz a zsidók Istene által teremtett rend, és a teremtés hat( napja nem valóságos idő, hanem eszmei sorrend. A zsidók mózesi törvénye is ettől az Istentől kapta legitimációját, ami Philón szerint nem más, mint a természetnek megfelelő törvény, benne az egész világrend logikája jut kifejezésre. Azt is állítja, hogy a helyes élet nem más, mint az opôoç Àoyoç szerinti élet, és ezért dicsőíti a zsidó ősatyákat, akik már Mózes törvénye előtt az ész törvénye szerint éltek, egyenesen életeszményt látott bennük. Az Isten által Mózesnek ajándékozott törvény megfelel a helyes értelemként értelmezett természetnek. „Aki a törvényeket betartja, készséges követője lesz a természetnek, és a mindenség rendje szerint fog élni"166, azaz a törvény a természetnek és az észnek ugyanazon kritériumait követi. Philónnál is azonosulnak a természet, az ész és Isten, mint a sztoicizmusban, de itt nem csupán filozófiai jellegű, metafizikai elvről van szó, hanem az univerzumban immanens Istenről, a zsidók Istenéről, aki éppen akkor vált a keresztények Istenévé is.167 A zsidók Istene személyes, 165 RÖMELT, Vom Sinn moralischer Verantwortung, 102-103. 166 PHILÓN, Mózes élete, Atlantisz Könyvkiadó, Bp. 1994, 95. 167 FRIVALDSZKY, }., Természetjog, 50-51. 72
