Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)
II. Az erkölcsi belátás előrehaladása a természetes erkölcsi törvényre vonatkozóan - 1. Az antik világ a természetről és a természetes erkölcsi törvényről
Már itt találkozunk az ész különböző matériájával: mint képességgel, ami racionálisan meg tudja határozni a célt, ami képes a teoretikus igazság-megismerésre és a praktikus önmeghatározásra, ami képes a nyelvi formára, az esztétika befogadására. Arisztotelésztől eltérően Ciceró hangsúlyozza minden ember egyenlőségét, amit az ész egyenlősége ad természettől fogva. Mindenki képes az erényes életre (ha helyesen vezetik), azaz az esze teljes kibontakoztatására. Az embernek isteni méltósága van, az erény által össze van kötve Istennel, s itt az erény nem más, mint „a teljességre és a lehetőségei csúcsára vezetett természet."157 A törvény alapja a természetadta emberszeretet, az embereket természettől fogva természetes jóindulat fűzi egybe, vagyis mi természettől fogva hajlamosak vagyunk arra, hogy szeressük az embereket, és ez a jog alapja. „A jog tehát éppen emelkedett morális természetes alapja révén, belső potencialitása által egy olyan cél felé mutat, ami a puszta konfliktusfeloldáshoz képest jóval magasabb erkölcsi szinten helyezkedik el."158 Az emberek a közösség különböző fokozataiban vannak egymással összekötve. A mindent összefogó kötelék az ész és a nyelv. Erre a legszélesebb körre a népjog (ius gentium) az érvényes. Ez szabályozza az olyan dolgokat, amiket a természet minden ember használatára adott, és előírja, hogy senkit sem lehet a folyóvíztől távol tartani, a tűzből hagyni kell tüzet venni, és semmilyen szívességet nem kell megtagadni, amiből az embernek semmilyen hátránya sem származik.159 A sztoikus természettörvény és Ciceró tanítása a római jogban élt tovább, a maguk római körülményeire alkalmazva, sokszor a „Pax Romám" céljának biztosítására.160 Ulpianus adta meg maradandó érvénnyel az igazságosság klasszikus definícióját, ami szerint ez állandó és állhatatos akarat, hogy megadjuk mindenkinek az őt illetőt. Ulpianus az érvényességtől függően megkülönbözteti a ius naturale-t, ami minden élőlényre, ius gentium-ot, ami minden emberre, és a ius civile-1, ami minden állampolgárra vonatkozik. A ius naturale az a jog, amit a természet tanított meg minden élőlénynek, tehát minden élőlényre vonatkozik (a hím és nőstény egyesülése, utód gondozása). A 157 CICERO, De legibus, I 25 158 FRIVALDSZKY, ]., Természetjog, 44. 159 CICERO, Officiis, I 51f; III 52 160 HÄRING, B., Frei in Christus, Herder, Freibug 1989, I. 308. 69
