Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)
II. Az erkölcsi belátás előrehaladása a természetes erkölcsi törvényre vonatkozóan - 1. Az antik világ a természetről és a természetes erkölcsi törvényről
sóé a bátorság, az alsóé a mértékletesség. A negyedik erény az igazságosság, a három osztály és a három lélekrész összhangja. Itt Platón a cpucnç fogalmát többféle értelemben is használja. Empirikus jellegű, amikor arról beszél, hogy az állam berendezkedésében az emberek természetükből fakadóan vannak egymásra utalva; ezzel szemben, amikor a lélek halhatatlanságát bizonyítja, mert az a lélek „valódi természete", akkor a priori. Máshol az emberi természethez mindenekelőtt az öröm-, és fájdalomérzet valamint a vágyak tartoznak.120 A természet eleve normákat is jelent: Platón a homoszexualitás elleni érvelésben a természetre hivatkozik.121 Az felel meg a természetnek, ha az ésszerűség vezeti, ha a törvényt nem erőszakkal, hanem szabad akaratból tartja meg.122 A különböző természetfogalmakat a Nomoi 875 a-d szakasz hozza: a természet a mesterség fogalompárja; a közös jónak „természetéből fakadóan" elsőbbsége van egyéni jóval szemben; a „meghaló természet" egoista; a természet individuális képesség a boldogságra. A kozmosz egész rendjének alkotója a világlélek (Àrunoupyoç). Istensége felismeréséhez két fő utat ajánl: az egyik szerint minden mozog, a legjobb léleknek kell irányítania és rendeznie a világot; a másik szerint a lélek hipotézisről hipotézisre emelkedik az igazság felé, míg végül el nem éri a feltétlent, a lét legvégső alapját. Az erósz is istenhez viszi a lelket, lépcsőzetesen haladva elvezeti az isteni széphez, amely betölti az ember minden vágyát. Az ember boldogságát csak úgy érheti el, ha az igazságosságot követi, ha beilleszkedik a kozmosz törvényébe, mert aki azt megsérti, elnyeri jogos büntetését. Az Isten tehát minden dolgok mértéke, sokkal inkább, mint az ember: „Hogy is gondolhatod te vakmerő, hogy nem kell felismerned az egyetemes összefüggést? Ha valaki ezt nem ismeri fel, halvány képzete és fogalma sem lehet az életről, hogy miben áll annak boldogsága és boldogtalansága."123 120 PLATÓN, Nomoi, 732 e4f 121 Uo. 636 c 122 Uo. 690 be 123 Uo. 905. 60