Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)
II. Az erkölcsi belátás előrehaladása a természetes erkölcsi törvényre vonatkozóan - 1. Az antik világ a természetről és a természetes erkölcsi törvényről
szókban jelenik meg, hiszen Arisztotelész szerint a „mítosz-kedvelő valahogy bölcsesség-kedvelő is".83 Az ősök tekintélyének kétségbevonása, a más népek isteni törvénykönyveivel való találkozás, a változás tudatosítása indíthatta el a mélyebb gondolkodást, hiszen az „ősi" már nem tartalmazott elég útmutatást: az ősitől is ősibbet kellett keresni, a mindig jelen lévő, a változókkal szemben mindig valóságosabb, a változást lehetővé tevő állandókat. így tolódott el a keresés az „ősitől" a „jó" felé, a „szokástól, a konvenciótól" a „természet" felé. A „természet" és a „konvenció" közötti különbségtétel egyidős a természet felfedezésével, és a filozófia megszületésével. A természetre hivatkozók az ősi úttal, a történelmi (és ezért esetleges) tekintéllyel szemben valami többlettudásra hivatkoztak, aminek megalapozásánál a természetre utaltak, és minden emberi, esetleges törvényhozással szemben az örök természetes rendre apelláltak. A pozitív emberi törvény esetlegessége mögött a változatlan természetrendet keresték, ami feltétlen, örök alapot jelent a törvények igazságosabbá tételében. A feltétlen alap ész általi keresésében a görögök tették le az alapokat Európában. Az antik görög gondolkodás abból a meggyőződésből indult ki, hogy a konkrét múlandóságával szemben az általános állandósága áll, ami tulajdonképpen az igazi valóságot képezi. Az ősi görög költészetben ez az állandóság az istenek világa. A legősibb görög kifejezések szerint az ember egyedi és szociális normáinak vallásos-metafizikai forrása az istenek világában van. A törvényre alkalmazott legősibb görög szavak a öspta és a 5ucr|. Homérosznál az Odüsszeiában a SepiCTXEç az, amit az istenek akarnak.84 Isteni tekintéllyel bírnak a király döntései is, akinek Zeusz jogart és 9epi<jxeç-t ajándékozott. A öspia távolabbról a vallásosan szankcionalizált norma, ami a kultuszt, a szociális területeket és a szexuális vonatkozásokat szabályozta. Ugyanakkor a Sspiareç nem olyan törvényeket jelent, amik valamilyen elv alapján kötődnek és következnek egymásból, hanem egyedi, elszigetelt parancsok, konkrét ítéletek. így szigorú értelemben ezek nem előfutárai a természet törvényeinek felismerésében, mert a világrend, a kozmosz törvényei csak később, a kozmikus elméletekkel jelennek meg, pontosan a Xoyoç fogalmának megje83 ARISZTOTELÉSZ, Methaphysica, 982.b 84 HOMÉROSZ, Odüsszeia, 16,402 f. 51
