Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)

I. Tudományelméleti keretfeltételek - 3. A lex naturalis a teológiai horizontban

előfeltételei mások lettek. Ezzel azonban a hermeneutikus kulcs is megváltozott, ami most már abban a szerető Atya tiszta és intenzív istenképében van, ami Jézusban egyszer s mindenkorra felbukkant. Jézus tanítványainak, akik ebbe az Atya-viszonyba belépnek, következésképpen új erkölcsi kompetencia jár. A keresztények törvénye nem csak a gonosznak való ellenállás (bástya), hanem bírja a teljhatalmat a gonosz legyőzéséhez a jóság által (Róm 12,19). Evangéliumi radikalizmusról beszélhetünk itt, amit egy rigorista teljesítményetika távolról sem érhet el, mert itt az erkölcsi cselekvés megélt gyökereinél sokkal inkább meghatódottság-megérintettség áll, ami a szabadságnak új kompetenciát ad. Hogy a törvénynek megszabadító hatása van, az Jézusban tárult fel végérvényesen.

A tálió törvényére való vonatkozás („szemet szemért") a helyzetet találóan jellemzi. Egy nyilvánvaló eltávolodás történik az akkori ószövetségi felfogástól, hogy az evangéliumi újdonságot kiemelje. A táliónak meg kell fékeznie a konfliktusra való készségeket; a csökkentés, a humanizálás a cél, és ezt a jogi gondolkodás, a büntető jog biztosítja. így a kiszabott büntetés mértékének nem szabad meghaladni az okozott kárt, a jogszerű megfelelőséget biztosítani kell. Az okozott károkat jóvá kell tenni, de ennek is mértékkel kell történnie. A tálió törvényének alkalmazásánál mindig az az igyekezet ismerhető fel, hogy a felmerülő konfliktusokat ne engedjék a medréből kilépni, hogy a történések fölötti uralmat kézben tartsák. De ez megköveteli azt az árat, hogy határokat állítsanak fel, és büntessenek. A legjobb és leghumánusabb jog is konfliktus-jog marad, a kibékülést elő tudja mozgatni, de nem tudja garantálni; rendszerint megerősíti és fenntartja a konfliktusokat.64 Jézus fellépése feltörte ezt az áldatlan végzetet. Az erőszakmentesség különböző illusztrációit nem újkori értelemben kell olvasni, mint cselekvési normákat. Sokkal inkább az ószövetségi kazuisztika vezérigényei, céljai lettek alaptalannak és értelmetlennek bemutatva. A probléma áthelyezése zajlik, mert Jézusban a valóság más lett. Egy új cselekvési perspektíva tárul fel, a gonosz elleni kazuisztikusan megfékező ellenállás a feltétlen kiengesz64 A keresztények számára is a jog továbbra is konfliktus-jog marad, de a hermeneutikus kulcs Jézus kiengesztelő tettében van. DEMMER, K., Christliche Existenz unter dem Anspruch des Rechts. Ethische Bausteine der Rechtstheologie (Studien zur theologischen Ethik 67), Universitätsverlag, Freiburg 1995, 129-134.

41