Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)
I. Tudományelméleti keretfeltételek - 3. A lex naturalis a teológiai horizontban
nem hibázhatja el, de jelen kell lennie a tudomány külső határainál is. Azt óhajtja az erkölcsteológusoktól, hogy határjárók legyenek, és a maguk tudományának „sarokpánt" funkcióját életszerűen őrizzék meg. 3.2. A bibliai identitás erőssége a környező kultúrákban „A keresztény élet végső és alapvető igazsága nem annyira az, hogy a keresztény különleges esete az általában vett embernek, hanem az, hogy a keresztény, úgy, ahogy van, egyszerűen ember" - így kezdi Rahner a keresztény élethez fűzött megjegyzéseit.44 A keresztény nem produkál valami különleges etikai egzisztenciát, ami csak a keresztények számára lenne megközelíthető, hanem mindig egy olyan világban él és cselekszik, ami képes az ő cselekvését megítélni. Az emberről, az ember természetéről gondolkodni mindenkit érint, mint ahogy a Krisztus által elhozott többlet is mindenkinek megváltás. Tanúságot a krisztusi többletről csak ott lehet tenni, ahol előfeltételként jelen van az általános etikai ítéletre való kompetencia, ahol a hitetlenek képesek megítélni a keresztények életvitelét; ez egy magától értetődő belátása az első krisztusi közösségeknek.45 Ez semmi esetre sem jelenti azt, hogy a hitetleneknek a hívőkkel minden részletben egyet kellene érteniük, vagy az ő teológiai alapismereteiket osztaniuk kellene. Az erkölcsiségnek van egy autonómiája, ami az explicit hitet megelőzi, hiszen az erkölcsi igény megtapasztalása minden embert kitüntet, ez az ember szellemileg megajándékozott természetének hozománya.46 A hívő bátran beleáll egy egyetemes etikai dialógus kihívásaiba és állandóiba, és ezt nyugodtan teszi, hiszen ő egy olyan tradícióban mozog, ami folyton hasonlót tesz. Van egy példaképe, akihez mérten irányítani tudja magát.47 Egyáltalán nem kell félnie semmitől, éppen a tanulásra való nyitottsága őrzi meg a Krisztusban nyert erős identitását, teljesen alaptalan ezért az önmagáról való lemondás gyanúja. Jóllehet van egy keresztény életvilág, ami a maga gondolati következetességében és egzisztenciális sűrí44 RAHNER, K., A hit alapjai, 427. 45 Róm 2,25; lKor 10,32; Fii 4,8. 46 Róm 2,14; A bibliai háttérről: MIETH, D., Moraltheologie im Abseits? Antwort auf die Enzyklika „Veritatis Splendor", Freiburg 1994, 25-45. 47 LOHSE, E., Theologische Ethik des Neuen Testaments, Stuttgart, 1988, 13-23. 33
