Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)
I. Tudományelméleti keretfeltételek - 2. A filozófia igénye
jes megértése és felelősségteljes körüljárása. A normák az erkölcsi ész történelmiségéből válnak érthetőkké: az ember mindig előbbre hajtott, előbbre provokált a körülmények változásai által, az erkölcsi értékfogalmak teljesebb jelentéstartalma felé.33 Új, eddig nem megfontolt szempontok merülnek fel és vezetnek a normák differenciáltabb megértéséhez. Elkerülhetetlen, hogy a legfelsőbb princípiumok gyakorlati jelentéstartalma ne változzon, akkor is, ha azok tételszerű megragadása ezt nem érinti. Az erkölcsteológiai hermeneutika a tradíció, az írás és a Tanítóhivatal kritikus körüljárására törekszik. Tudja, hogy nem csak egy töretlen tradíció áramlása létezik, amire az ember kérdezetlenül is meghívott lehet, hanem a tradíciók sokasága, melyek különböző súllyal lépnek fel. Az írás nem az erkölcsteológia olvasókönyve, az nem akar egy etikai szisztémát lefektetni. Éppígy fontos a tanitóhivatali dokumentumok kijelentésének szándékait is hermeneutikusan értelmezni, jelentős az eredeti kontextus, az indítéka és a célja egy dokumentumnak. Egy erkölcsi igazság pozitív módon bontakozott ki, vagy egy tévedés elleni küzdelmében? Utóbbi esetben szigorú értelmezés megkövetelt, egy tanításnak úgy kell válaszolni, ahogy az ellenfél valóban érti. Egy dokumentum karakteréből és formájából a bevetett tekintélyre lehet következtetni: egy enciklika tehát magasabb szinten kötelez, mint egy exhortatio, egy motu proprio vagy egy a Hittani Kongregáció instrukciója, nem is szólva a pápai alkalmi beszédekről. Az erkölcsi ész történetében a változás az előrehaladást szolgálja, ami a visszaesés állandó veszélyét akarja kikerülni. Láthatjuk: az erőszak alkalmazásával szemben nő a kritikus szembenállás, nő az emberi jogokra való figyelem érzékenysége, fontos a nők azonos méltóságából fakadó azonos társadalmi helyzet. Az erkölcsteológiának ezt a folyamatot kritizálni, ösztönözni, és integrálni kell. A tradíció értelmetlen rögzítését kerülni kell, mert a hermeneutika valójában a történelmi megértést szolgálja. A hermeneutika nem pusztán a történelmi matéria újbóli feldolgozását jelenti, nem pusztán empirikus konstellációkat értelmez az időben. A hermeneutikus nem marad meg ennyinél, kiszélesíti pillantását a szellem történelmére, amit a belátás és a gondolkodás ereje 33 DEMMER, K., Hermeneutik, in NLChM, 331-335. 28
