Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)

I. Tudományelméleti keretfeltételek - 2. A filozófia igénye

talált fordításra. A természetjog felfogása mindig változott az előfeltételezett természetfogalom értelmezésével, vagy annak metodikai alkalmazásával. Aki a természetet lényegi sajátosságnak fogja fel, annak a lex naturalis individuális vagy kollektív lényegi törvény. Aki a természetet az eredet helyének tartja, annak a lex naturalis eredetrend. Akinek a természet valódiságot, romlatlanságot jelent, annak a lex naturalis „status integritatis". Aki kauzálisán gondolkodik, annak a lex naturalis természettörvény. Aki a természetet racionálisan fogja fel, annak a lex naturalis észjog. Aki a természetet idealitásnak képzeli (szellemi természet), annak a lex naturalis az igazi jog ideája. Aki a természetet realitásnak (dologi természet) értelmezi, annak a lex naturalis tényszerű igazságot jelent, a dolog valódi természetét. Aki a természet teremtettségét látja meg, annak a lex naturalis a teremtés rendje. Aki a természetet pusztán vitalitásként értelmezi, annak a lex naturalis az erősebb vagy a tömeg hatalomhoz való joga. Ahol a természet objektív jogot, törvényt jelent, ott a lex naturalis tanok gyűjteménye, vagy a törvényhozónak adott örök minta. Ahol a természet szubjektív jogot, igényt jelent, ott a lex naturalis a velünk született jogok foglalata, vagy a személyesség joga szemben az állammal. Különválik a filozófiai és a teológiai lex naturalis értelmezés: az első szerint az emberi eszesség etikai-racionális ismeretei, a második szerint az emberi teremtettség metafizikai feltárulása.

A természetjognak alapvetően kettős értelmét különböztethetjük meg:- A lex naturalis a katolikus erkölcsteológiában olyan erkölcsfilozófiái teória, ami szemben áll az etikai relativizmussal vagy szkepszissel, és magába foglalja az erkölcsi normák univerzalitását. Az így értett lex naturalis a maga normatív kibontakozásában nem az emocionális állásfoglalásra (emocivizmus), nem az akarat tárgyának értékére (értékfilozófa), sem az ész közösségi procedúrális eljárására (diskurzus-etika) épít, hanem az objektív lét-etikai alapra, ami az ember természetében eleve adott. Aquinói Szent Tamás megkülönbözteti a ius naturale-t (mint az igazságosság speciális munkaterületét), és a lex naturalis-t (mint a gyakorlati ész részesedését az örök törvényből).- A természetjog a jogtudományban egy jogfilozófiai teória, ami elhatárolja magát a jogpozitivizmustól és a rendszerelmélettől, és az állam előtti, a pozitív jogi tételezés előtt már érvényes indivi20