Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan - Studia Theologica Budapestinensia 31. (2003)

I. Tudományelméleti keretfeltételek - 1. A jelenkori erkölcsi gondolkodás kontextusa

A II. Vatikáni zsinat külön is felhívta a figyelmet, hogy legyen az erkölcsteológia tudományosabb6, valamint megköveteli a filozófia oktatásának a maga méltóságát a teológián belül. A Veritatis splendor kezdetű enciklika arról ír, hogy a világban meggyengült az igazság ragyogása, ezért homályosodott el az ember lelkiismerete, és indult el a relativizmusra és szkepticizmusra hagyatkozva, hogy az igazságon kívül keresse a szabadság illúzióját. Az alapvető kérdéseket mégsem kerülheti ki senki, és a relatív válaszokkal sem elégedhet meg az abszolút igazságra irányított szív. Az igazság meggyengülése láttán az erkölcs területén hirdet meg egy új evangelizációt, melynek legfőbb fegyvere az egyházhű gondolkodás és tudományos pontosság.7 A Fides et Ratio kezdetű enciklika pedig többször is hangsúlyozza, hogy az erkölcsteológiának „a gondolkodás erejét a végsőkig felhasználva" mérhetetlen szüksége van a filozófiára.8 Napjaink filozófiája szerteágazó, kutatását az emberi elme gondolkodására koncentrálta, így önmagát is korlátozta és elveszítette a transzcendens dimenziót. A filozófia egyrészt segíthet az embernek, hogy az igazságot megtalálja, másrészt hátráltathat, ha elveszíti a „lét" iránti érdeklődését, ha nem kérdez az egészre, ha minden emberi véleményt egyformán igaznak fogad el. Ekkor minden csak vélekedéssé degenerálódik, és egy közömbös pluralizmus épülhet ki.9 Az egyéni ember egyoldalú gondolkodása mellett a kulturális különbözőség is gyökere lehet a többféle gondolkodásnak. Más-más kultúrák más-más feleletet adnak az egyéni ember és a társadalmak kérdéseire. Az Egyház célja, hogy elfogadva a kultúrák legitim sokszínűségét, tiszta filozófiával igyekezzen

6 OT 16.

7 VS 106-112.

8 FR 68: „Az erkölcsteológiának talán még inkább szüksége van a filozófia segítségére. Az Újszövetségben ugyanis az emberi életet sokkal kevesebb előírás szabályozza, mint az Ószövetségben. A Szentlélekben való élet a hívőt a törvény felett álló szabadságra és felelősségre vezeti. Mindazonáltal az evangélium és az apostoli iratok adnak általános elveket, lelkiismereti tanításokat és parancsokat a keresztény élet számára. A kereszténynek, hogy ezeket az egyes ember és a közösség életének konkrét körülményei között alkalmazni tudja, képesnek kell lennie arra, hogy lelkiismeretét és gondolkodásának erejét a végsőkig felhasználja. Más szóval ez megköveteli, hogy az erkölcsteológia mind az emberi természetről és társadalomról, mind az erkölcsi döntés általános elveiről rendelkezzék helyes filozófiai látással."

9 FR 5.

15