Kránitz Mihály: A lelkiismeret fejlődése Órigenészig (2002) - Studia Theologica Budapestinensia 29. (2002)
III. A szüneidészisz, illetve a szüneidosz Órigenésznél - 3. A 'belső' világ
A Kelszosz ellen írt mű görög változatában ezt az idézetet további magyarázat nélkül veszi át, megtartva a páli értelmet. 'Kathara szüneidészisz' az Istentől kapott tiszta belsőt jelenti.318 A mű fő tanítására vonatkozó — latinul ránk maradt — részében Origenész elmélyül a páli gondolatban. Hangsúlyozza, hogy Krisztus nem új Isten, és hogy Pál elődei zsidók voltak. Az exegézis egészen a páli vonalat követi.319 A 'tiszta belső' nem valami sajátos keresztény fogalom, ugyanis az Isten iránti vallásos-hívő nyitottságot írja körül. Pál rendelkezett már ezzel a sajátossággal mint zsidó, a megtérése előtti időben. Az Apostol ősei is igaz és jámbor istenfélők voltak. b) Mint a pisztisz hordozója, a szüneidészisz Origenésznél a gondolkodásmód, a belső magatartás és felfogás, a belső készség, meggyőződés alapja. A két nagy gondolkodó közötti határ nem mindig világos és felismerhető. Ott lehetséges közöttük választóvonal, ahol a hangsúly a hitre (pisztisz) vagy a lelki irányulásra esik. Az eskü esetén például a vallásos magatartás mellett lényegesen döntő annak a meggyőződése, aki az esküt teszi. Órigenész nem tudja elhinni, hogy a 'szentek gyülekezetében' van olyan valaki, aki a hitét elárulja, testvéreit megcsalja, lop vagy titkol valamit, vagy „belső meggyőződése ellenére esküszik''.320 Az áldozati oltár, amelynél az esküt teszik,321 azaz a legfelsőbb központ (cor principale) és a belső (iconscientia), amely az eskütevő gondolkodásának hordozója.322 Saját belsőnket az ő gondolkodásmódjával, szándékaival és magatartásával kell megítélnünk, mielőtt bíróvá tesszük magunkat mások fölött.323 A farizeusokkal ellentétben, akik az emberek előtt tekintélyre törekszenek,324 a püspökök, papok és diakónusok ne címekre és külső megtiszteltetésekre törekedjenek, hanem Isten előtt igaz belsőjüket mutassák meg.325 Júdás úgy látja, hogy Jézus szavaiban326 az ő belsője (conscientia) szándékával és terveivel lelepleződik.327 Kétkedése328 nem őszinte belső hang, hanem alakoskodó színlelés, hiszen ő pontosan ismeri szándékát.329 Másrészt a többi tizenegy apostol már az aggódó kérdésnél arra gondol330, vajon ők lennének-e — a rossz szándéktól mentes belső világukban —, akik elárulnák a Mestert.331 Ugyanakkor inkább bíznak tiszta lelkiismeretük ellenére (katharon eichon to szüneidosz) Jézus egyikük árulására vonatkozó jövendölésében,332 mint saját magukban.333 318 C. Cels. 5,61; SC 147. 319 De princ. 2,4,2; GCS 5.129,6: in conscientia pura. 78
