Kránitz Mihály: A lelkiismeret fejlődése Órigenészig (2002) - Studia Theologica Budapestinensia 29. (2002)

III. A szüneidészisz, illetve a szüneidosz Órigenésznél - 3. A 'belső' világ

A Római levélhez írt kommentárjában, különösen a 2,14 magyarázatában267 így érvel: a lélek eszes erejeként (rationalis animae virtus) általában a szív (cor) nevezhető meg. Pál szerint így íródnak be a pogá- nyok szívébe a Tóra rendelései. Eközben mint irányelvhez, egészséges lelkiismeretük normájához tartják magukat. Itt feltétlenül fel kell vetnünk azt a kérdést, hogy az Apostol által használt szüneidészisz (conscientia) vajon más-e, mint a 'szív' (cor) vagy a 'lélek' (anima). A lelkiismeretet az ljn 3,12-ben 'szív'-nek (kardia) mondja, s azt állítja, hogy ez fedd, de őt nem vádolják; hogy az embert megítéli, de őt nem ítéli meg senki.268 A szüneidészisznél ugyanakkor valami szellemiről is szó van (pneuma, spiritus), aki a lélek mellé állított nevelő (paedagogus) és a lélek irányítója (rector). Pál is beszél az ember leikéről (pneuma), amely ismeri az embert,269 és amely a lélek számára tanúságot tesz.270 Biztosan ez az a 'lélek', amely az igazak lelkét is betölti.271 Amikor a lélek őt nem követi, akkor a rossz cselekedet után elválnak egymástól. Itt utalhatunk a Lk 12,46-ra:

„Az Úr az ő szolgáját kegyetlenül megbünteti és a hűtlenek sorsára juttatja"

267 Com. in Rom. 2,9; PG 14,893. Ez az írás sajnos csak részben maradt fenn, az eredeti 15 könyv közül csak tíz, és ez is Rufinus latin fordításában. Itt merül fel az a nagyon fontos és nehéz kérdés, hogy vajon az órigenészi tanítás, és különösen a lélekről szóló fejtegetés milyen mértékben torzult. Vö. Altaner, B., Patrologie, Herder, Freiburg 1960, 179; VÖLKER, W., Das Vollkommenheitsideal des Origenes, Mohr, Tübingen 1931, 113; Karpp, H., Probleme altchristlicher Anthropologie, Bartelsmann, Gütersloh 1950, 187.195.200.

268 2Kor 1,12.

269 Vö. IKor 2,11. In Ez. hom. 1,14; SC 352. Itt Órigenész megmagyarázza az Ez

1.10- et („Egy emberarcú... egy oroszlánarcű... bikaarcú... sasarcú") és az 1 Kor

2.11- re támaszkodva a sast jelöli meg mint az ember lelkének szellemi vezetőjét (spiritum praesidentem animae). Utalás történik erre a helyre: Schneider, Th. - Stemplinger, E.-nél Art. Adler, in RAC I, 87-94. Az Ez 17,3-ban megnevezett „nagyszárnyú, díszes tollazatú hatalmas sast" az Ez. hom. 11,2 még egyszer leírja. Nazianzoszi Ps. Grégoriosz összeköti az Ez 1,10-ben (Sign, in Ez. PG 36,665 A) szereplő kerubok négy arcát a három platóni lélekrésszel (Platón, Politeis IV, 439 B), in Platón, Összes művei, Európa, Budapest 1984, 280-281): az ember a logikon, az oroszlán a thümikon, a bika az epithümetikon és ezt még ki lehet egészíteni, hogy a sas a szüneidészisz(\), Pál szerint (lKor 2,11) az ember lelke. Jeromos (Com. Ez. 1,1,10; PL 25,22) hasonlóképpen rámutat a platóni kifejezésekre az első arcnál (rationale animae, irascitivum et concupiscitivum). Számára a sas a szüntherészisz (vagy szüneidészosz?) mint scintilla conscientiae.

270 Róm 8,16.

271 Dán 3,86.

71