Kránitz Mihály: A lelkiismeret fejlődése Órigenészig (2002) - Studia Theologica Budapestinensia 29. (2002)
II. A szüneidészisz-fogalom az Újszövetségben és a II. századi írásokban - 2. Szent Pál tanítása
A gonosz lelkiismeret témája megjelenik a Zsidóknak írt levélben több alkalommal161 162: itt az ember üdvössége és a bűnös lelkiismeret megtisztítása szerepel. A lelkiismeret és a személy azonosítása teljes. c) A téves lelkiismeret A téves lelkiismeret163 (aszthenész) Szent Pálnál az áldozati hús fogyasztásával kapcsolatban nyer említést. Az újonnan megtértek úgy vélték, hogy tilos a bálványoknak feláldozott húsból enni, de mégsem volt bátorságuk meggyőződésük szerint cselekedni, így lelkiismeretüket beszennyezték. Ezeknek a neofitáknak téves a lelkiismeretük, jelenti ki Szent Pál három alkalommal. Kétségkívül az emberi ítélet gyengesége jelenik meg, amikor rossznak vélnek egy objektíve közömbös cselekedetet. Ebben a szövegösszefüggésben a hangsúly a jellem gyengeségére helyeződik, mert mások példája nyomán teszik meg azt, amit ők maguk elítélnek.164 A páli lelkiismeret fogékony a gyengeség iránt, amely beszennyeződhet, átélhet rossz hatást vagy példát. Nemcsak belső tanú vagy bíró, vagy a kötelesség személytelen kifejeződése. Szent Pál a szünei- dészisznek személyes jelleget ad, amely a lélek központja, ahol a választás felelősségteljesen végbemegy. 2.3. Engedelmesség a lelkiismeret ítéletének A lelkiismeret irányelveket ad és megítéli a múlt tetteit, ezért utasítását követnünk kell. A lelkiismeret felszólítása és ellenőrzése alól senki nem tud kibújni. Pál a Rómaiaknak írt levélben megindokolja, hogy a kereszténynek miért kell engedelmeskednie eme irányelveknek, mert így elkerüli a büntetést. De ez még nem elég, alá kell vetnie magát a fölöttes hatalomnak, mert ez az Isten akarata. Isten akarata pedig a lelkiismeretben nyilvánul meg: „Aki a hatósággal szembeszáll, Isten rendelésének szegül ellene... Alá kell tehát magadat vetned neki, nemcsak a megtorlás miatt, hanem a lelkiismeret szerint is".165 161 lTim 4,2. 162 Zsid 9,9.14; 10,2.22. 163 Delhaye, Ph., La conscience faible, i. m. 23-24. 164 Vö. lKor 8,7,10.12. 49
