Kránitz Mihály: A lelkiismeret fejlődése Órigenészig (2002) - Studia Theologica Budapestinensia 29. (2002)
II. A szüneidészisz-fogalom az Újszövetségben és a II. századi írásokban - 2. Szent Pál tanítása
„Amikor a pogány törvény híján a természet szavára jár el a törvény szerint, a törvény híján saját magának a törvénye. Ezzel igazolja, hogy a törvényszabta cselekedet a szívébe van írva. Erről lelkiismerete tanúskodik és önítélete, amely hol vádolja, hol menti...".143 A zsidók a tettek elbírálásánál Mózes törvényére hivatkoztak. A pogányoknak nincs ilyen mércéjük. Ők törvénynélküliek, mégis van bennük egyfajta erkölcsi bíró, amely megmutatja nekik, milyen jótetteket kell végbevinniük. Ez a lelkiismeret. Ennek alapján ítélik meg mások tetteit azon erkölcsi javak és értékek alapján, amelyet felismertek vagy kiokoskodtak. A lelkiismeretnek itt meghatározott szerepe van: tanúságtevő144 valamely cselekedetről. Összeveti a magatartást az erkölcsi törvényekkel. Ez az ítélet másokra is vonatkozik145: a lelkiismeretbe írt törvény alapján jár el a pogány, amikor az emberek erkölcsi tetteit helyesli vagy elítéli. Számos páli szöveg beszámol arról, hogy miképpen működik a lelkiismeret ítélete a személyes tettekkel és mások cselekedeteivel szemben. a) A lelkiismeret és a személyes tettek Amikor az Apostol a saját lelkiismeretéről szól, ezt mondja: „Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok. Tanúskodik mellettem lelkiismeretem a Szentiélekben";146 147 „Csak azzal dicsekedhetünk, amiről lelkiismeretünk tanúskodik, hogy Istennek tetsző módon, szentül és őszintén, nem evilági értelemben bölcsen, hanem Isten kegyelmében éltünk a világban. "U7 Itt ugyanaz a kettősség áll előttünk: egyfelől egy személy, az Apostol, másrészről egy bíró, benne Isten tanúja, ami több mint ő. A lelkiismeret isteni jellege határozottabb a kereszténynél, mivel a lelkiismeretben a szent Lélek lakik, aki azt vezeti és megvilágítja. A lelkiismeret természetünk adottsága, amely megnyilvánulhat a natura 143 Róm 2,14-15. 144 Róm 2,15a. 145 Róm 2,15b. 146 Róm 9,1. 147 2Kor 1,12. 45
