Kránitz Mihály: A lelkiismeret fejlődése Órigenészig (2002) - Studia Theologica Budapestinensia 29. (2002)

I. Szüneidészisz-fogalom kialakulása - 1. A lelkiismeret fogalma az Ószövetségben és a zsidóságban

Johannes Hyrcanus idején keletkezett,30 31 32 33 34 35 36 és a két fennmaradt görög fordítás kéziratának egyike Szent Pál korára megy vissza, aki használhatta az Tesszalonikiaknak írt első levél megírása idején. R. Charles azt állítja, hogy Pál ismerte az egyik görög változatot, amelyben Ruben valóban megbánja bűneit:

„Kal étű? vvv f) cruve Î6r)cnç pou auveyei ge népi tt)ç aaeßeia? pou."

„lelkiismeretemben mindmáig megmaradt a bűnömből valami".37

Az idézetben világosan a rossz lelkiismeret feddéséről van szó, mint a Bölcs 17,20-ben. A Juda Végrendelete XX,2-ben a pátriárka felhívja fiai figyelmét arra a küzdelemre, ami az ember belsejében megy végbe az igazság és az eltévelyedés küzdelme során. A két lélek közepén áll a szüneidészisz — mondja. A második görög változat azonban így olvassa: to tész szüneszeósz tu noosz. Ismét megtaláljuk a két görög főnév találkozását a lelkiismeret jelölésére, amely azt sugallja, hogy mindkettő az eredeti héber madából származik. Pál mindenesetre a szüneidészisz változatot olvashatta, amelyet figyelembe kell vennünk exegézisének alkalmazásakor. A „Testamentumok" nyilvánvalóan bizonyítják a lelkiismeret fogalmának jelenlétét egy görög változatban fennmaradt, tipikusan palesztin írásban.

1.2. A lelkiismeret megnyilvánulása

a) A szív (leb, kardia)

Láttuk, hogy Jób könyvének görög fordítója miképpen illesztette be a lelkiismeret fogalmát a zsidó kifejezés parafrázisaként:

„Egyetlen napomért sem szégyenkezik szívem".38

30 Már most megjegyezzük, hogy Pál ismerhette a Bölcsesség könyvét, és ennek hatása leginkább a Római levélben mutatkozik meg. Vö. OSTY, E., i. m. 26-27.

31 Apokrif irat Kr. e. 130 k.

32 A hellenista zsidó hatás alatt lévő Ariszteasz-levél ritka kifejezést használ (szünísz- toreó), amelynek hasonló jelentése van, mint a szüneidészisznek. Vö. Vocabolario Greco-Italiano, Société Editrice Dante Alighieri, Roma 1970, 1770.

33 Vö. ApCsel 18,24.

34 A XII. pátriárka végrendeletei (ford. Ladocsi G.), in Óí 2, 169-255.

35 Vö. Charles, R. H., The Greek version of the Testaments of the twelve Patriarchs, Clarendon, Oxford 1908, XLII-XLIV.

36 Kr. e. 120 k.

37 Test. Rub. TV,3, in ÓÍ 2, 176.

18