Kránitz Mihály: A lelkiismeret fejlődése Órigenészig (2002) - Studia Theologica Budapestinensia 29. (2002)

III. A szüneidészisz, illetve a szüneidosz Órigenésznél - 7. A lelkiismeret és az őrangyal szerepe

legalsó helyet foglalják el. A lélek az angyalok és a démonok között áll, az angyalok támogatják, a démonok kelepcét állítanak neki.596 Amíg valaki nincs megkeresztelve és pogányként él, addig a démon uralkodik rajta, és az őrangyala semmit sem tehet.597 A keresztség azonban kiragadja a lelket a démon hatalmából, és az őrangyala kerekedik felül:

„Tegnap még démon uralkodott rajtad, ma az angyal",

írja az Ezekiel könyvéhez írt homíliájában.598

C. Blanc szerint Origenész ellentétben a görögökkel azt állítja, hogy az emberek a démonok hatása alatt cselekszenek a helyes értelem ellen.599 A Kivonulás könyvéhez írt homíliájában ezt írja:

„A démon meggyőz bennünket, hogy bűnt kövessünk el."600

Máshol pedig így szól:

„Ne gyűlöljük, inkább szeressük ellenségeinket, mert nem tudják, mit cselekszenek. Démon uralkodik rajtuk (daemonium habent). Mert nem azok az

ellenségeink, akik üldöznek minket, hanem ami az ő szívüket betöltötte."601

A. Recheis megállapítja, hogy Órigenésznél fontos az az alapelv, hogy minden lélek Istenből vagy valami másból részesedik, amely hatalommal rendelkezik felette. Ez a másik lehet a felfelé igyekvő és beteljesedett angyal vagy a lefelé süllyedő démon.602

7.2. A két út, a két angyal elmélet

Origenész a hagyományból és elődeitől veszi át azt az elgondolást, hogy az angyalok, vagy a démonok már születéskor hatalmukba kerítik a lelket.603 A két lélekről szóló elképzelésnek, amelyek az em596 De or., XXVI,5, in Óí 14, 113-114.

597 Horn. in Le. XXXV; SC 87.

598 Horn. in Ez. 1,7; SC 355.

599 Blanc, C., Origène; Commentaire sur saint Jean. Introduction, SC 290, 20-23; vô. Com. in Jo. XX,36; XX,40.

600 Horn, in Ex. 8,6; SC 321.

601 Horn. in Ez. XIII,1; SC 352.

602 Recheis, A., Engel, Tod und Seelenreise, Storia e Letteratura, Roma 1958, 80; vö. Com. in Cant. Ill; GCS 8,238,30: „Omnis anima aut pars est Dei aut pars est cuiuscumque qui accepit potestatem super homines. "

603 Daniélou, ]., Les anges et leur mission, Ed. Chevtogne, Paris 1953. (Magyarul: Az angyalok és küldetéseik az egyházatyák szerint, Jel, Budapest 1997, 73.) Vö. De princ. 111,3,5; SC 253.

114