Kránitz Mihály: A lelkiismeret fejlődése Órigenészig (2002) - Studia Theologica Budapestinensia 29. (2002)

III. A szüneidészisz, illetve a szüneidosz Órigenésznél - 6. A visszagondolás

személyes, az egyéni visszagondolásra és vizsgálódásra is használja. A Leviták könyvéhez írt egyik homíliájában mindenkit felszólít arra, hogy értelmét (mens) az érdemesség vonatkozásában vizsgálja meg, hogy fel lehessen Istennek kínálni, mint áldozati ajándékot.563 Különben is kívánatos a „vesék és gondolatok" kivizsgálása.564 így Jeremiás könyvéhez írt egyik homíliában Origenész arra buzdít, hogy az ember saját belsőjét (szüneidészisz) kutassa, és az elkövetett bűnöket keresse.565 Itt erkölcsi szempontból közelíti meg ezt a kérdést, ám az embert továbbra is Isten színe előtt látja.

Az 'Isten színe előtt' (coram Deo, in conspectu Domini) az Ó- és Újszövetségben egyaránt gyakran használt fordulat. A kifejezés tükrözi Jahve és az ő népe közötti kölcsönös kapcsolatot; jelenti a zarándokünnepeken való megjelenést az 'Úr színe előtt' a jeruzsálemi templomban, amikor liturgikus, szakrális tartalmat hordoz. Az egész világ Isten jelenlétét sugallja. Különösen érvényes ez az istentiszteletre. Órigenész szemléletét az Újszövetségből veszi át.566 A 2Kor 4,2-ben a szüneidészisz az 'Isten előtt'-tel együtt áll (enopion tu theu). írásaiban gyakran előfordul az „Isten előtt" kifejezés, és a „coram Deo" mint minden visszagondolás hordozója jelenik meg. Egészen világos tehát az ókori gondolkodástól való lényeges eltérés. A De principiis ben hasonlóképpen arról beszél, hogy a mens vagy conscientia567 mint visszaemlékező képesség az isteni erő segítségével az egész életet áttekinti.568 Ha átveszi az ókori nuszt és szüneidoszt,569 akkor az újszövetségi kegyelem-fogalom570 semmi kétséget nem hagy azzal kapcsolatban, hogy Origenész az evangélium talaján áll.

A Leviták könyvéhez írt homíliáiban a Lev 16,12 allegorikus értelmezésénél571 az egyes ember erkölcsi magatartására irányuló belső visszagondolásról van szó. Nagyon lemondóan fűzi hozzá:

563 In Lev. hóm. 9,8; SC 287: vident et perscrutentur uniuscuiusque nostrum mentem, si habet aliquid tale, si tam sanctum cogitat, quod Deo mereatur offerri.

564 In Ez. hom. 9,4; SC 352.

565 In Jer. hom. 20,9 (exetazein, discutere). Vo. Index GCS 12,2,434.

566 Pl. Jel 8,4.

567 Feltűnő az azonosság: az eredeti szövegben nusz és szüneidosz áll.

568 De princ. 2, 10, 4; SC 412: Mens ipsa vel conscientia per divinam virtutem omnia in memoriam recipiens.

569 Leginkább Philóntól.

570 A görög szövegben feltehetően: dünamisz.

109