Kránitz Mihály: A lelkiismeret fejlődése Órigenészig (2002) - Studia Theologica Budapestinensia 29. (2002)
III. A szüneidészisz, illetve a szüneidosz Órigenésznél - 6. A visszagondolás
Az ókorban elsősorban filozófiai önvizsgálatról van szó: a belső állapot irányításáról, a gondolati álláspontok tisztázásáról, a lelki helyzet meghatározásáról — semmiképpen nincs szó a mai értelemben vett erkölcsi lelkiismeret-vizsgálatról. A sztoicizmus egészen más formában gondolkodik (logosz és phüszisz), s ez a gondolkodásmód az emberről próbál megbízható képet alkotni, azonban mindig tisztán emberi marad. Origenész többször érinti a 'visszagondolás' témáját, behatóan azonban nem foglalkozik vele, az ő számára ez nem központi kérdés, a néhány előfordulási hely azonban nagyon tanulságos. Minden kétséget kizáróan tudjuk bizonyítani, hogy pusztán az önvizsgálat külső formájában találunk nála egyezést az ókori gondolkodással.552 A befelé ható tekintet a lélek irányait és törekvéseit keresi. Ennek értelmében saját önvizsgálatról és a magunkról alkotott ismeretről van szó. Origenésznek azonban ez nem elég, mert a tudatos keresztény számára nem az ember a legvégső vonatkozás, mivel minden önvizsgálat és visszagondolás központjába az Isten előtti erkölcsi magatartást kell állítani. Számára lehetetlen, hogy valaki úgy gondoljon magára, hogy közben ne látná, és ne vizsgálná magát Isten tükrében. Ez az ókeresztény felfogás a lelki befelé fordulásról, mely felhasználja a metafizikát is, s így lényegében megkülönbözteti az ókori gondolkodástól. Ez az ismertetőjel minden megnyilatkozásból világosan felismerhető, amelyet még kiegészít az Isten országában' élő keresztény a Szentírás követelményeivel. Origenész az ó- és újszövetségi helyek egész láncolatát alkalmazza, ahol Isten az emberi szív titkainak ismerője, kutatója és belső vizsgálója, s ezt az egyháztanító kimerítően magyarázza.553 Az O- és Újszövetség újra és újra kijelenti, hogy Isten az ember 'szívét' és 'veséjét' ismeri és kutatja. A zsoltárok úgy ábrázolják Jahvét, mint: „scrutans corda et renes".554 A Jer 17,10 Jahve kijelentését tartalmazza: 552 Vö. Stelzenberger, J., Conscientia bei Augustinus, Schöningh, Paderborn 1958, 162. 553 C. A. Spicq kiválóan elemzi a lelkiismeret szerepét a „visszaemlékezés"-ben. Vö. Théologie morale du Nouveau Testament I—II, Gabalda, Paris 1970, 608-609: „La mémoire n'est pas seulement l'enregistrement des souvenirs, mais — »nécessaire à toutes les opérations de la raison« —-, elle nourrit la réflexion, actualise ou représente le passé, informe la conscience et fait impression sur le coeur, maintient la fidélité dans une constante rectitude. On peut dire que toute la morale du peuple élu repose sur cette faculté de mémorisation de la conscience." 554 Zsolt 7,10. 107
