Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)
Olofsson Placid OSB. Egy magyar szerzetespap a Gulágon
miséztem, hogy reggel tudjak áldoztatni. És az is egészen csodálatos, hogy az Úr Istennek milyen ötletei voltak, hogyan tette lehetővé a szentmisémet, és sohasem vettek észre. Pedig ez borzasztóan nagy vétek lett volna ott a Gulágban! De hogy ez mit jelentett ott! Elképzelhetetlen, hogy milyen örömet jelentett az is, amikor egyszer közvetlenül egy női láger mellé kerültem, és még a női rabokat is feloldoztam és megáldoztattam. Ezt a négy szabályt, alapelvet sikerült tehát elfogadnunk sok-sok beszélgetés kapcsán, mint legfontosabbakat leszögezni: a szenvedést nem szabad dramatizálni, az apró örömöket keresni, kutatni, értékelni kell, abba kell hagyni a nyekergést, hogy én ártatlan vagyok (kicsi vagyok, de mint kicsi, megmutatom, hogy különb vagyok a géppisz- tolyos erőnél!), és azért iparkodni kell hinni is az Úr Jézusban, a Megváltó Úr Jézusban, aki mindent, de mindent meg tud változtatni felülről az ő Szentlelke által. Ez már egy kicsit vallásos szint volt. A Biblia - Most szabadjon visszatérnem a Bibliára, amelyet szétszedtünk és szétosztottunk magunk között. Amikor széjjelválasztottuk ívenként a Bibliát, mindenki, amikor tudta, és ahol volt egy kis fény, elkezdte olvasgatni. Persze rejtegetni kellett, el is veszett belőle sok lap. De a többi ott volt a kezünkben, és az az ötletünk támadt, hogy úgy próbáljuk olvasni a Bibliát, hogy a mi szabályainkat megtaláljuk az Úristennek, az Úr Jézusnak a tanításában, a Szentírás szövegében. Egy-egy hetet akartunk mindegyik szabálynak szentelni, de kevésnek bizonyult, hosszabb időt kellett az első szabályra fordítani, aztán a másodikra, a harmadikra. A negyedik szabályhoz tudtuk a legkönnyebben megtalálni a Szentírásban a megfelelő részeket (a hívő embernek könnyebb a szenvedés). Nagyon érdekes felfedezéseink voltak! Amit most mondok, még sehol sem mondtam el azóta, pedig idestova 40 esztendő telt el a hazaj öttöm után. Tudniillik papírosunk természetesen nem volt, sem ceruzánk, nem jegyezhettünk föl semmit, és hát az én fejem is nehezebben működött az ottani táplálkozás mellett, így visszaemlékezni is elég nehéz... Emlékszem, ott figyeltem fel arra, hogy az Úr Jézus sohasem panaszkodott. Ez ugyan nincs benne a Szentírásban, mégis nyilvánvaló. Ez volt a mi első szabályunk is (most sorba veszem ezt a négy szabályt): Nem szabad a szenvedést dramatizálni, nem szabad örökké búsongani és panaszkodni stb. Az Úr Jézus sem panaszkodott, sőt, 70
