Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)
Olofsson Placid OSB. Egy magyar szerzetespap a Gulágon
olyan egyszerűen tudott beszélni szenvedéséről azoknak az akkor még érteden apostoloknak, olyan hallatlan egyszerűen. Nem siránkozott, nem nyafogott, hanem egyszerűen elmondta előre: elfogják, megalázzák, megostorozzák, megölik. Szépen, nyugodtan mondta mindezt, s az evangélisták gyönyörűen leírták nekünk. Olyan érdekes volt ez az apostoloknak, hogy fölfigyeltek rá, és jól megjegyezték. A Lk 9,22-ben például Jézus egészen egyszerűen, jövendöléssze- rűen beszél a szenvedéséről, mondván, hogy ezért jött a földre. Volt egy másik, nagyon érdekes felfedezésünk is. Nehéz visszaemlékeznem a fogolytársaim szavára, mert a Szentatya is beszélt erről, amikor itt volt a Szent István Bazilikában 1991. aug. 20-án, és elmondta csodálatos beszédét az időseknek és a betegeknek. O sokkal szebben fogalmazta meg - és most egy kicsit zavar engem a Szentatyának a szava. A fogolytársaim nem egészen így mondták, de lényegében ugyanarra döbbentek rá, megint csak a Szentírásból. Nem tudom, melyik evangéliumot olvasták, de odajöttek, és szinte ugyanazt mondták, amit a Szentatya olyan csodálatosan fejezett ki, hogy az Úr Jézus nem bölcsességével, nem az ékesszólásával, nem a csodáival váltotta meg a világot, hanem a szenvedésével. És milyen nagyon nagy dolog az, hogy egy fogoly, egy rab rájön erre a Szentírás olvasása közben! Jézus a szenvedésével váltotta meg a világot, az Úr Jézus a megváltás eszközéül a szenvedését és a kereszthalálát választotta. Aquinói Szent Tamás gyönyörűen megmondta, hogy Jézusnak egyetlen egy csepp vére, egyetlen könnye is bőven elegendő lett volna a megváltáshoz. De nem, O a szenvedést választotta. Egyszer az egyik fogoly - és erre határozottan emlékszem, s arra is, hogy ez milyen hallatlan boldogsággal töltött el - megmutatta nekem a Szentírás szövegéből a Filippi levél első fejezetének 29. versét: „Nektek az a kegyelem jutott, hogy ne csak higgyetek Krisztusban, hanem szenvedjetek is érte." Egy fogoly megtalálja ezt a Szentírásban ott, abban a szituációban... Erről csak annyit tudok mondani, hogy ez valami egészen nagyszerű dolog volt! Azért mertem elbeszélésem címéül azt megadni, hogy „A Biblia a szenvedésben", nem „a szenvedés a Bibliában". Most még hadd térjek vissza a második szabályra. Erről egy kicsit többet tudok mesélni. A legcsodálatosabb az volt - bevallom férfiasán: én tanultam évekig Szentírás-bevezetést és egzegézist, meg sok mást teológiából, arra azonban mégsem én jöttem rá, amire ott az 71
