Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)
Szeghalmi Elemér: A katolikus sajtó 1945 után
egy korábbi keresztény szellemiségű újságíró, Saád Béla vállalta a kezdeti időkben a lap hirdetési ügyeit, majd később páratlan leleményességgel a hetilap gazdasági ügyeinek teljes vezetését, irányítását. Az Új Ember számára az ekkor és a későbbiek során kibővülő újságírói gárda rendkívül sokat jelentett, hiszen jobbára kiváló képességű, tapasztalt újságírók, szerkesztők; az egyház és a közélet területén jártas személyek alkották. Mihelics Vid korábban a Katolikus Szemle főszerkesztője; Kézai Béla a Korunk Szava és a Nemzeti Újság; Szigeti Endre (egy ideig Csécsényi András álnéven írhatott csak) és Ijjas Antal a Nemzeti Újság; Saád Béla az Új Nemzedék; Kunszery Gyula a Magyar Nemzet; Possonyi László a Vigília alapító szerkesztő munkatársa volt - valamennyien megbecsült munkatársai a rangos lapoknak - Sinkó Ferenc és Magyar Ferenc pedig a felvidéki magyarság lapjainak szerkesztő-hírlapíróként szereztek jó hírnevet maguknak. A két bencés szerzetes tanár, Radó és Pénzes - saját bevallásuk szerint - gyors ütemben, örömmel tanultak be „új mesterségükbe", hiszen kitűnő támaszaik voltak az említett kollégák-munkatársak. III. Az első számok megjelenését követően azonnal megindultak a támadások a katolikus hetilap és eszmeisége ellen. Nem véletlenül mondta Balogh István, ismertebb nevén Balogh páter, amikor miniszterelnökségi államtitkárként kijárta az Új Ember lapengedélyét, hogy „ekkora ellenállásra és ellenséges magatartásra" nem számított a baloldal felől, mint amiben részesült. Embert próbáló időszak következett a lap életében. Kivonatosan megpróbálom regisztrálni a lap kezdeti időszakának legfőbb momentumait. 1945 augusztus 9-től, vagyis a megindulástól 1946 tavaszáig már a támadások özöne érte az Új Embert; állandóan a lap papírkontingensének megvonását ígérték; a baloldali lapok, mint a kommunisták vezérhajója, a Szabad Nép, a szociáldemokrata Népszava, az ugyancsak kommunista vezetés alatt álló Szabadság, sőt még az élclap, a moszkovita Gábor Andor által szerkesztett Ludas Matyi is folyamatos rágalmakkal, igaztalan vádakkal illette az Új Ember minden megjelent számát. A hathatós, minden tekintetben tényszerű, stílusos védekezés természetesen nem maradt el a lap részéről. 1946 tavaszán épp az Új 50
