Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)

Szeghalmi Elemér: A katolikus sajtó 1945 után

gáttá a lapindítás gondolatát, főszerkesztőnek is őt szemelték ki. A későbbiek során - minden megalapozatlan híreszteléssel szemben - maga Mindszenty József bíboros hercegprímás is nagy jelentőséget tulajdonított a lap megindításnak és hasznos működtetésének. A lap megindításáról két érdekes momentumot kell mindenek előtt megemlítenünk. Az első a lap elnevezésével kapcsolatos: kez­detben a „Kereszt" nevet javasolták, de ezt többek (elsősorban Sík Sándor) javaslatára elvetették, nehogy szolgaian másolják a francia La Croix-t. Végül is Szent Pál efezusi leveléből a híres idézetből: „Öltsétek magatokra az új embert..." vették a most már mindenki ál­tal elfogadott nevet: ÚJ EMBER. A másik lényegesen kényesebb kérdés volt, s ennek személyi vonzatai, következményei is lettek. Sík Sándor az első lapalapítási megbeszélés során - amelyen Mihalovicson, Takács Ernőn kívül Ijjas Antal író-publicista is részt vett - még biztosan főszerkesztőnek lát­szott: egyetlen feltétele volt, hogy Takács Ernő és a Stephaneum vál­lalja a lapkiadási gondokat. Két nap múlva újabb megbeszélés tör­tént; ezen már Mihalovics meghívására megjelent Kézai Béla és Újlaki Andor - mindkettő elkötelezetten keresztény újságíró, - és Ta­kács Ernő javaslatára két bencés szerzetespap: Radó Polikárp és Pén­zes Balduin. A kényes probléma itt kapcsolódott az ügyhöz. Sík Sán­dor a már készülő első számban (vagy a soron következőben) egy ál­talános keresztényi bocsánatkérést kívánt közölni az 1944-es hazai zsidóüldözésekkel kapcsolatban, amelyet Mihalovicsék és a bencés ta­nárok nem tartottak szerencsésnek. Egyrészt mert az induló lapot nem akarták megterhelni egy ehhez fogható súlyos kérdéssel, más­részt, mert a keresztény hívek jó részét és az egyházat nem tartották bűnösnek e vonatkozásban. Ezt épp Pénzes budapesti és pannonhal­mi tapasztalatai igazolták: a fővárosi bencés gimnáziumban és rend­házban, annak óvóhelyén, valamint a pannonhalmi apátságban számtalan üldözöttet bújtattak. Sík Sándor e döntés miatt egy időre visszavonult (csak a későbbiek során kezdett publikálni a lapban), de főszerkesztőnek a nála több mint 20 évvel fiatalabb bencés irodal­márt, Pénzes Balduint tették meg. A tárgyalásokon jelenlévő Ijjas An­tal, Kézai Béla és Újlaki Andor azonnal részt vettek az első számok szerkesztésében (ez még a Szentkirályi utcai miliőben zajlott le), Ra­dó Polikárpot pedig a teológiai anyag gondozásával, illetve ellenőrzé­sével bízták meg. A lap számára üdvös és gyümölcsöző volt, hogy 49

Next

/
Thumbnails
Contents