Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)

Szabó Csaba: A katolikus egyház (állami) ellenőrzése és korlátozása

seikben rögtön értékeltek is. Cinikus megjegyzéseikkel talán saját meggyőződésüket igyekezték bizonyítani a jelentések olvasói, értékelői előtt. Például 1948-ban a budapesti Thököly úti domonkos templom művelődési házában tartott Credo gyűlésről a következő jelentés készült: „[...] Most következett a propaganda-anyag kiadása; bőséges mosakodás közepette felolvasott [Badalik Bertalan] néhány hírt a »Magyar Kurír« című (amint többször hangsúlyozta) hivatalosan engedélyezett kőnyomatosból, melyek a reakciós propaganda támaszpontjai lehetnek a következő gyűlésig és mindenképp alkalmasak demokrácia-ellenes hangulat keltésére." A megfigyelőknek, jelentőknek az egyes papokról rendszeres jellemzéseket kellett készíteniük. Például a domonkosok ifjúsági Credójá- nak egyházi elnökéről: „Teljesen jobboldali. Népi-demokrácia és szovjetellenes, az ifjúság körében igen népszerű, nagyon szeretik őt és ő az eszményképük. Politikai beállítottsága a következőkben nyilvánul meg. Különböző ifi Credo gyűléseken az alábbiakat jelentette ki: »a katolicizmus és a kommunista eszme között oly nagy a szakadék, hogy az áthidalhatatlan...«; »... ez egy zűrzavaros Szodoma-Gomora világ, melyben csak a test és az anyag hatalmát akarják elismerni, ez pedig bűn...« Ez alatt azt értette, hogy az, aki a materialista világnézetet befogadja, bűnt követ el. »... nem hagyjuk Mindszenty nevét bemocskolni. Megvédjük még mártírság árán is, és ha sok is lesz a mártír, akkor is mi fogunk győztesen kikerülni a harcból...« [...]"9 A beérkezett jelentéseket feldolgozták, értékelték. Ha szükségesnek látták, átadták az államvédelemnek. Az is előfordult, hogy az államvédelem figyelme csak évekkel később irányult valamelyik egyházi személyre, csoportra. Ilyenkor ők kérték be utólag a párt, a rendőrség, az ÁEH, vagy bármely más szervezet által készített jelentéseket, iratokat.

A rendőrség tevékenysége szintén kiterjedt az egyházi rendezvények ellenőrzésére, megfigyelésére. Például a körmenetek engedélyezése 1952-ig a tanácsok hatáskörébe tartozott, de valójában a rendőrség döntése alapján történt az engedély megadása (1953-tól a városi, kerületi rendőrkapitány lett az egyedüli illetékes). A rendőrség igyekezett állandóan nehezíteni az engedélyek kiadását az útvonalak, időpontok bonyolításával. Ugyanakkor szigorúan ellenőrizték az egyházi rendezvényeket is. A főkapitányok részletes utasítást küldtek minden egyházi megmozdulással kapcsolatban, majd összegyűjtötték

9 MÓL 109. f. 2/291-292. őe. MDP XIV. kerületi Bizottsága - Alapszervezetek iratai.

(1948. szeptember 17.)

35