Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)
Szabó Csaba: A katolikus egyház (állami) ellenőrzése és korlátozása
a néhány ezres ateista kommunistából többszázezres pártszervezet alakult ki, az egész országot behálózva. Sokan természetesen nem marxista meggyőződésből léptek be a kommunista pártba, hanem karriervágyból, félelemből stb. Ha a friss párttagok kerülték is a templomokat, vallásos rendezvényeket, családtagjaik, rokonaik nem minden esetben követték példájukat. A feltűnés elkerülése végett más kerületben, településen járatták hittanra, bérmáltatták gyermekeiket, másutt nősültek stb. A párt éberségét azonban nehéz volt kijátszani. A Budapesti Pártbizottság Káderosztálya például részletes kérdőívek alapján készített jelentést a kerületi és üzemi függetlenített pártfunkcionáriusok valláshoz való viszonyáról. Ez a belső ellenőrzés személyes elbeszélgetés, mások véleménye és családlátogatás alapján történt, amely alkalommal az elvtársak figyelmét nem kerülte el, hogy van-e a falon szentkép, kereszt, illetve a lakásban bárminemű kegytárgy. Kiterjedt a vizsgálat a párttag vallást illető véleményére, a „klerikális reakció" elleni harcban való részvételére és családtagjainak kontrolljára is. Abban az esetben, ha valamelyik funkcionárius templomba járt vagy gyerekeit templomba járatta, leváltották. Az ellenőrzést az egyszerű párttagok sem kerülhették el. Az egyik gyár sztahanovistájának feleségéről kiderítették, hogy rendszeresen látogatja az istentiszteleteket. Szerencsétlen munkásra erős nyomás nehezedett, hogy feleségét jobb belátásra bírja és jelenthessék: „[...] felesége fél évvel ezelőtt még néha elment templomba, de férje agitációja következtében ma már nem jár el. " A vallás kérdésében a párttagoknak házastársaikat, szüleiket „nevelniük kellett". Abban az esetben, ha nem volt hatásos az „agitáció", illetve a „nevelés" a párt még a különválást is helyeselte.» A párt figyelme nemcsak befelé, a párttagok esetleges vallásos érzületére terjedt ki, hanem kifelé, magára az egyházra is. Részletes jelentések maradtak fenn a levéltárakban propagandistáktól és szervezőtitkároktól, akik egy-egy templomot látogattak rendszeresen. Tevékenységük nemcsak az istentisztelet megfigyelésére korlátozódott, hanem részt vettek - amíg léteztek - a hitbuzgalmi egyesületek gyűlésein is. Higgadtnak, objektívnek egyáltalán nem nevezhető jelenté- 8 8 Magyar Országos Levéltár (MÓL) 95. f. 6/57. őe. MDP BPB Káderosztály. (1950. augusztus 8.) 34
