Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)
Mészáros István: A "megjegyzések" kora (1950, 1957, 1964). Adalékok e megegyezések természetéhez
matos beavatkozást, az egyház autonómiájának teljes hiányát, a katolikus vallás, a vallásos világnézet teljes kizárását a közélet, a társadalmi élet minden területéről. És nagy erővel folyt az 1958-as párthatározat szerint a vallásos világnézet elleni széleskörű, tervszerű és kíméletlen harc az állami iskolákban, felsőoktatásban, munkahelyeken, katonaságnál, rádióban, tévében, sajtóban, tudományos ismeretterjesztésben, szépirodalomban, filmeken, színházakban. 1961-től a 70-es évek közepéig folytak a sok embert megmozgató katolikus kisközösségi-ifjúsági perek, sok pap és világi hívő koholt vádak alapján börtönben sínylődött, a püspökök tevékenységi lehetőségei igen szűk körre szorítottak, a püspöki kar tagjai - régiek-újak egyaránt - a pártállam teljes kiszolgáltatottjai voltak. S püspökeink ajkán hangzott a szó, egészen az 1980-as évek végéig: Magyarországon teljes a vallásszabadság. Úgy tűnik: a püspöki kar feladta a katolikus egyház vallásszabadság-felfogását (amelyet éppen ekkor fogalmazott meg modern formában a zsinat), feladta azt a vallásszabadság-felfogást, amelyet 1948-tól, létének kezdetétől számtalanszor konkretizált az Egyesült Nemzetek Szervezete és számos bizottsága. Kényszer, fenyegetettség, kiszolgáltatottság - bizonyára ezek az okok magyarázzák püspökeink e gesztusát. Nyilván így gondolták biztosítani az egyre jobban terjedő hazai materializmus-ateizmus közegében az egyre fogyó létszámú magyar egyház életének további folytonosságát, várva a majdani szabadság egyre távolabbra tűnő lehetőségeit. 1964 szeptemberétől az 1980-as évek végéig papjaink százai, felnőtt híveink milliói sűrűn hallották, olvasták: megegyezett egymással a Kádár-hatalom és a Vatikán, a pápa „áldását adta" a hazai állapotokra. Tehát érdemes építeni a szocializmust. Sok vallásos szülő gondolkodott ezek után így: a szocializmust építve nem olyan nagy baj, ha a gyerek nem jár hittanórára, szentmisére, hiszen ebből csak baj lehet; a katolikus dogmák talán mégis tudománytalanok, a vallásos hit mégiscsak idejétmúlt, nem ezé a jövő. És sok felnőtt lett ezek nyomán - most már ezek után egészen nyugodt lelkiismerettel - MSZMP-párttag, ahol viszont tilos volt vallásosnak lenni, de hát így épül a ragyogó jövő... 1964-1968 között nagyszabású tananyagreform zajlott le hazánkban. Ettől kezdve az általános- és középiskolások, az ipari tanulók generációi tanulták meg a következő módon egészen az 1990-es évek 27
