Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)

Mészáros István: A "megjegyzések" kora (1950, 1957, 1964). Adalékok e megegyezések természetéhez

rát az egyházi kinevezéseknél; a Vatikán pedig oldja fel a három békepap büntetését.22

1957 júniusában az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlése elé terjesztették az „ötös bizottság" jelentését, amely az 1956-os magyar forradalom lefolyásának valós történetét tárta a világszervezet tagjai elé. Ezzel elkezdődött a „magyar ügy" tárgyalása. Más hazai testületek mellett a püspöki kar is nyilatkozott az ügyben 1957. augusztus 29-én, az ENSZ-tárgyalást minden tekintetben elutasítva s a forradalmat leverő Kádár-kormányzat tevékenységét helyeselve.

Eszerint a püspöki kar „őszintén támogatja a kormányt a magyar nép jólétére irányuló és ezzel a belső megbékélést és egyben a világ békéjének előmozdítását szolgáló tevékenységeiben. Megelégedéssel állapítja meg, hogy az egyház és az állam békés együttélésének előfeltételét biztosító kölcsönös bizalom az utóbbi hónapokban ismét kibontakozóban van, és ennek eredményeként több vitás kérdésben a megegyezés már megtörtént. A püspöki kart most aggodalommal tölti el az ENSZ által kiküldött bizottság jelentése és annak tárgyalása, mert egyoldalúságánál fogva alkalmas arra, hogy a nemzetközi feszültséget fokozza és országunk igazi érdekeit veszélyeztesse.23

E nyilatkozatban tehát szóba került bizonyos vitás kérdésekről való megegyezés a kormány és a püspöki kar között. Abban lehetett megegyezés, hogy a püspöki kar kiadja ezt a - nyilván pártközpontban megfogalmazott - hűségnyilatkozatát.

1957. szeptember 4-én a pártvezetés a budapesti Sportcsarnokban tiltakozó tömeggyűlést szervezett s „magyar kérdés" ENSZ-beli tárgyalása ellen. A püspöki kar fentebbi elítélő-elutasító véleményét itt Radó Polikárp hittudományi akadémiai dékán tolmácsolta,24 nagy sajtónyilvánossággal kísérve.

Jól érzékelhető: a püspökök kezdetben ragaszkodtak korábbi - „56-os" - felfogásukhoz, megfogahnazták követeléseiket, ragaszkodtak a Szentszék utasításaihoz, hűségnyilatkozatot nem tettek. Követeléseik természetesen nem elavult feudális jogokra, netán a két világháború közötti „keresztény kurzus" egyházi előjogaira vonatkozott; csakis egy

22 Ez azonban csak másfél évtized múlva következett be: előbb a magyar kormány engedett 1971 májusában, majd a Szentszék 1971 júliusában.

23 Népszabadság 1957. augusztus 30.

24 Népszabadság 1957. szeptember 5.

17