Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)

Mészáros István: A "megjegyzések" kora (1950, 1957, 1964). Adalékok e megegyezések természetéhez

20. századi modern demokratikus az egyházat megillető jogokat követelték a magyar katolikus közösség számára.

Viszont akárhogyan is értelmezzük az április 11-i és augusztus 29-i nyilatkozat szövegét, e virtuális megegyezés dokumentumai a magyar szabadságharcot kegyetlenül leverő, szovjet tankok segítségével hatalomra került, a korábbi egyházüldöző politikát folytatni kívánó Kádár-kormányzat melletti kiállást jelentik, azzal a céllal, hogy a katolikus hívek is támogassák ezt a régi-új szocialista-kommunista rezsimet. Vajon a püspökök hallgatásának nem lett volna semmi lehetősége?

Az ellenfél taktikája most más volt, mint 1950-ben: akkor egy politikailag súlyos pártvezér lehengerlő módszere (háttérben a fizikai erőszakkal) volt a meghatározó; most egy önmagában szürke hivatalnok - az AEH elnöke - volt a végrehajtója a kifárasztás taktikájának: 1957 januárjától hónapokon át szinte naponta bombázta követeléseivel a püspököket (akik mindegyike idős volt, többjük beteg), főként a két frontembert: Grősz érseket és Hamvas püspököt, sűrűn berendelve őket az ÁEH budapesti központjába, megalázó módon tárgyalva velük, újra és újra kioktatva őket, hogy mit kell tenniük. Derekasan igyekeztek helytállni főpásztoraink, de azután belefáradtak, feladták. Jóakaratuk, jószándékuk kétségbevonhatatlan.

Sajátságos tény, hogy az 1957. április 11-i püspökkari nyilatkozat kiadásakor a Kádár-kormány még formálisan sem volt legális. Egy-egy tárca élén nem miniszterek, hanem kormánybiztosok álltak. A forradalom leverése után először 1957. május 9-én ült össze az országgyűlés, amelynek tagjait még 1953-ban választották. Ez természetesen ellenszavazat nélkül „törvényessé" tette a szocializmust-kommuniz- must megmentő Kádár János kormányát.

S amikor ezek a püspökkari közlemények megjelentek, a bíróságokon már nagyüzem volt, a börtönök sokszorosan zsúfoltak, már fogalmazták a többszáz halálos ítéletet, működtek már a hóhérok. S a megtorlás éppen ettől kezdve, 1957 tavasza-nyara után vált egyre hevesebbé.

*

A püspöki kar e megnyilvánulásai jelentős támogatást jelentettek a Kádár-rezsim számára. Viszont semmi ellentételezése nem volt a párthatalom részéről, hogy a hatmilliónyi magyar katolikusra nehezedő jogfosztásokból valamit is enyhítsen.25 Ellenkezőleg: a réginél is erő18