Gárdonyi Máté: A papi élet reformja a Trienti Zsinat korában (2001) - Studia Theologica Budapestinensia 27. (2001)

2. A papi identitásról folyó XVI. századi viták háttere - 2.1. Papnevelés a középkorban

ma is. A magisterek testületé, universitasa33 lassanként kivonta magát a püspöki vagy káptalani felügyelet alól (rektor, tanárok kinevezése), exemptté vált és pápai védelem alá került.34

Az egyetemek teológiai fakultása a papszentelésre való előkészület intézményeként is funkcionált.35 Jean Gerson, a párizsi egyetem tanára több írást szentelt a klérus reformjának, amelyekben szóba kerül a papnevelés. Gersonnak az az elvárása a teológiai oktatással szemben, hogy a papságra való felkészítés ne korlátozódjék pusztán az intellektuális képzésre, hanem a jelölt belső életét is alakítsa. Ehhez megfelelő teológusokra lenne szükség, akik jó emberek, a szentírásban jártasak, a teológiát pedig nemcsak az értelem számára, hanem a szív érzelmeinek és a praxisnak a nyelvére is lefordítják.36 Ez utóbbit elsősorban úgy lehet elérni, ha a professzor különféle „nyelvjátékokat" használ, vagyis tudja, hogy hol és kiknek beszél: nyilvánosan prédikál, lelki tanácsot ad, fegyelmez vagy gyóntat.37

Egyetemi kollégiumok38

Az egyetemi hallgatók szállásai a papságra való felkészülés lehetséges színhelyévé váltak, mindenekelőtt a szegény növendékek számára. A kollégiumokat részben szerzetesrendek, részben világi test- vérületek vezették. Az első, nem szerzetes hallgatók számára nyitott kollégium a párizsi Sorbonne volt 1257-ben. Az ilyen intézmény vezetőjét seniomak, custosnak vagy praefectusnak hívták.

A közös élet, mint a papnevelés szükséges feltétele A papszentelésre való előkészület középkori pluralizmusa (ami az intézmények és elnevezések sokféleségében nyilvánul meg) elfedi előlünk azt, amiben ezek a képzési formák kivétel nélkül megegyez33 Egy 1221-es oklevélben ezt olvassuk: Nos universitas magistrorum et scholarium Parisiensium.

Lásd még: GLORIEAUX, P., Aux origines de la Sorbonne. I. Paris, 1966.

34 A clericatus, mint az egyetemek exemptio)ának alapja: RASHDALL, H., 181-182.

35 A teológiai fakultásokról: A History, 409-441.

36 Theologum nominamus bonum virum, in sacris litteris eruditum, non quidem eruditione solius intellectus, sed multo magis affectus, ut ea quae per Theologiam intelligit, traducat per iugem ruminationem in affectum cordis et exsecutionem operis. GERSON, I., Oeuvres complètes. I. 177.

37 Unus est praedicatio publica, alius admonitio secreta, alius magistralis disdplinatio, reliquus, et hic Christianae religioni proprius est, confessio. GERSON, III. 283.

38 A kollégiumi élet kiváló bemutatása: GARCIA VILLOSLADA, R., La Universidad de Paris durante los estudios de Francisco de Vitoria O.P. (1507-1522). Roma, 1938. 34-46.

28