Gárdonyi Máté: A papi élet reformja a Trienti Zsinat korában (2001) - Studia Theologica Budapestinensia 27. (2001)
1. A papi élet reformja, mint az Egyház megújulásának alapja - 1.1. Válság és reformvágy a későközépkori egyházi életben
tesz a műveltek hite és a népi jámborság között az eltérő vallási tapasztalatok és kifejezési formák alapján. A klérus tagjai tulajdonképpen a két csoport mindegyikéhez tartozhattak, azaz a papság nem volt magától értetődően azonos a vallási műveltség hordozóival. Elég csak végignézni a vizitációs jegyzőkönyveket, hogy kitűnjön: a kléruson belül is érvényesült a különbség vallási elit és egyszerű jámborság között. A későközépkori vallási válságnak a szerző szerint nem kis részben az volt az oka, hogy maga a papság sem rendelkezett világos ismerettel a keresztény tanítás ortodox formájáról illetve a babonákról és tévképzetekről. Könyvében Manselli elemzi az ecclesia spiritualis és carnalis ellentétének gyökereit a középkori vallási miliőben.19 Nagy jelentőségűnek tartja V. Celesztin rövid pontifikátusát (1294) és az ahhoz kapcsolódó várakozásokat, amelyek az „angyali pápa" által megtisztuló kereszténységre irányultak. Majd azokat a csoportokat veszi sorra, amelyek a látható hierarchikus egyházzal szemben egyfajta tiszta, szellemi közösséget próbáltak megvalósítani (joachimiták, spirituális ferencesek, begárdok, beginák, lollardok). Az idealizált kereszténységre vonatkozó elképzelések igen mélyen gyökeret eresztettek a népi vallásosságban, egyúttal elősegítették a vallásosság laicizálódását, azaz a hierarchiától független áramlatok megerősödését. A későközépkorban — véli Manselli — tulajdonképpen nem a vallásosság került válságba, hanem a klerikális egyházkép, végsősoron pedig maga a papság. Az a lényegében jogi szemlélet ugyanis, amelyet a hierarchia önmaga igazolására, mint egyházképet előadott, semmit sem tudott nyújtani a világiak vallásos igényeinek kielégítésére. A XII. századtól kibontakozó válság tehát a pasztoráció válságának is tekinthető. Gabriel Le Bras20 is a XII. századot tekinti fordulópontnak a középkori Európa mentalitástörténetében. Mélyreható változások módosították ekkor a kontinens életét, hiszen nőtt a népesség, erőre kapott a városiasodás, a manufaktúra-ipar és a távolsági kereskedelem, (or. La religion populaire au Moyen Âge. Problèmes de méthode et d'histoire. Montréal-Paris, 1975.) 6-15. 19 MANSELLI, 133-140. 20 LE BRAS, G., Le Clergé dans les derniers siècles du moyen age. in Pretres d'hier et d'aujourd'hui. Paris, 1954. 153-181. 18
