Gárdonyi Máté: A papi élet reformja a Trienti Zsinat korában (2001) - Studia Theologica Budapestinensia 27. (2001)
1. A papi élet reformja, mint az Egyház megújulásának alapja - 1.1. Válság és reformvágy a későközépkori egyházi életben
tételek az egyházi reform számára, s így nem lett volna szükség a protestáns szakadásra. Pastor tézise szerint a katolikus reformáció — ahogy nevezi — már megkezdődött Luther fellépése előtt, vagy mindenesetre azzal egyidőben az Isteni Szeretet Oratóriumának működése nyomán, számtalan püspök és bíboros törekvésében bontakozott ki és nem hagyta érintetlenül a pápai udvart sem. Az újonnan alapított papi kongregációk tevékenysége szintén a reform Egyházon belüli lehetőségének jeleként értékelhető. Mario Bendiscioli17 a századunk elején meginduló Tridentinum- kutatás hármas eredményét mutatja ki a későközépkori reformvágy vonatkozásában. A kutatás felderítette, hogy a katolikus reform gyökerei térben és időben is igen kiterjedtek voltak: a XV. század elejére nyúltak vissza, s felölelték nemcsak a konstanzi és bázeli reformzsinatokat, de a szerzetesi obszervanciát és a devotio moderna mozgalmát is, mely utóbbi mindenekelőtt a személyes-misztikus megtéréstől várta az Egyház megújulását. A második eredmény annak megállapítása, hogy a katolikus reform önálló eredettel rendelkezik, függetlenül jött létre a protestantizmus hatásától. A XVI. századi katolikus reform újabb értékelése annyiban tér el Ludwig Pastorétól, hogy míg ő a Katolikus Egyház megújulását előkészítő csoportok létében a reformáció szándékának jogosulatlanságát látta, addig az újabb kutatás — a túlzott ideológi- zálást kerülve — inkább csak a katolikus megújulás autonómiájára, saját, a protestantizmustól független eredetére hívja fel a figyelmet. Végül — árnyalva az előző megállapítást — a katolikus és a protestáns reformtörekvések hasonlóságára is érdemes rámutatni. A források elemzése azt mutatja, hogy ugyanazok a célok vezették a teológusokat mindkét oldalon, vagyis hogy az egymással vitázó középkori teológiai iskolák helyébe egységes nyelvezetet és tanítást dolgozzanak ki (katekizmusok), egységesítsék a szertartásokat és a szent szövegek fordításait, mindenekelőtt pedig felszámolják a visszaéléseket. Raoul Manselli a középkori népi vallásosságnak szentelt könyvében18 a későközépkori egyházi élet vonatkozásában is különbséget 17 BENDISCIOLI, M., La riforma cattolica nelle nuove testimonianze e nella nuova storiografia. in MARCOCCHI, M., La riforma cattolica. Documenti e testimonianze. Bresda, 1967. I. 7-31. 18 MANSELLI, R., II sopranaturale e la religione popolare nel Medio Evő. Roma, 1985. 17
