Gárdonyi Máté: A papi élet reformja a Trienti Zsinat korában (2001) - Studia Theologica Budapestinensia 27. (2001)
Következtetések
eszméje, bár nem szorította ki, csak módosította a demokratikus választás gyakorlatát. A kézrátétellel végzett szentelés ha nem is szentségként, valamiképp transzcendens jelleggel ruházta fel az egyházi szolgálattevő küldetését. Ennek tartalma azonban elsősorban az ige szolgálata maradt. A szentmise-áldozat bemutatása pedig, mint a pap kultikus funkciója, véglegesen elvesztette értelmét. Azt mondhatjuk tehát, hogy a reformátori iratokban nem a szolgálat létjogosultsága kérdőjeleződött meg, hanem annak tartalma, jogi kerete és kultikus jellege. Mindez a papi identitást a funkcionalitás irányába tolta el. Ha mármost arra keressük a választ, miként hatott a papság protestáns felfogása a Trienti Zsinat papi modelljének kialakulására, kettős hatásról tehetünk említést. Egyfelől — mivel a reformátorok alapjaiban vitatták a klerikusi állapot értékét és funkcióját — a támadások megérlelték a papi szolgálat teológiájának ismételt megalapozására, illetve egy teljesebb papkép megalkotására vonatkozó igényt. A reformátori iratokban az egyházat, s benne a papságot, a keresztség és az igehirdetés konstituálja, éppen ezért — e kihívásra válaszul — Trientben a papi identitást a szentségekből, mindenekelőtt pedig az eucharisztiából értelmezték. Másfelől abban hatott a reformátori szemlélet a katolikus papi ideálra, hogy előtérbe helyezte a papi szolgálat pasztorális jellegét. Mivel azonban a reformátorok pasztorális útmutatásai szigorúan biblikus alapon nyugodtak, a hasonló tartalmú katolikus munkákkal szemben a papi életforma külső, fegyelmi keretei ezekben nem kerültek az érdeklődés homlokterébe. A papi életforma reformját célzó XVI. századi javaslatok között különös helyet foglal el az V. Károly császár által 1548-ban kiadott Formula reformationis Ecclesiae. A témánk szempontjából eddig kevés figyelemre méltatott irat a császár szándéka szerint közvetíteni igyekezett a katolikus és protestáns nézetek között. A papság teológiáját tekintve ez abban mutatkozik meg, hogy — bár az ordináció a műben szentség — a papi feladatok közül mégis az igehirdetés az elsőrendű, a kultikus tisztaság követelményének, vagyis a cölibátusnak pedig nincs jelentősége. Mindazonáltal a Trienti Zsinat szempontjából ebben a dokumentumban érhető tetten az a szemléleti fordulat, amely új irányt szabott a már megkezdődött zsinati munkának: a Formula reformationis ugyanis a papság reformját úgy értelmezte, mint 131
