Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)
2. A Báthoryak valláspolitikája
Ferencet és kinevezte helyette udvari lelkésznek a kálvinista Alesius Dénest. 1572 pünkösdjén a tordai országgyűléssel pedig kibocsátatta az un. „innovációs-törvényt", amelynek hamarosan minden nagyobb unitárius szabadgondolkodó áldozatául esett. Báthorynak először „a székely eretnekekkel" szemben kellett - az országgyűlés rendelkezése értelmében - a törvény teljes szigorával eljárnia. Az esetnek nyomát más dokumentumokban nem találni, csak Pirnát Antal hozza könyvében114, érdekességképpen azért megemlítjük, mert világosabb képet nyújt az országban uralkodó vallási viszonyokról, és nem utolsósorban Báthory személyéről, meg vallási türelméről. A négy külföldről hazatért és Kolozsvárt megtelepedett ifjú nemcsak az imádságról, az ünnepekről és az Eucharisztiáról hirdetett eretnek tanokat, de Jézus megváltói halálát és feltámadását is „lebecsülte", valamint tagadta a lélek halhatatlanságát. A fejedelem egy Gyulafehérváron tartott luteránus (sic!) zsinattal fogságra ítéltette az ifjakat, akiket később befolyásos emberek kiváltottak, ha egyáltalán megtörtént az eset.115 Jobban dokumentált, hogy az antitrinitarius mozgalom markáns egyéniségeinek a rendelet miatt egymás után kellett Erdélyt elhagyniuk. Például a köztiszteletben álló, valamikori kálvinista prédikátor, Adam Neusernek (+1576), aki 1570-ben kezdett el Heidelbergben szentháromságtagadó tanokat terjeszteni. Még ugyanebben az évben került kapcsolatba Békés Gáspárral a speyeri birodalmi gyűlésen, aki őt Erdélybe hívta. És valóban, amikor pár hónap múlva a német földről menekülnie kellett, rövid lengyelországi tartózkodás után Erdélyben húzta meg magát. Kolozsvárt azok társaságát kereste, akik az anti- trinitáriusok legradikálisabb szárnyához tartoztak és tagadták Jézus egylényegűségét az Atyával. A szász luteránusok 1572 tavaszán zsinatot tartottak. A fejedelem, aki valláspolitikájának elveit ekkorra már kidolgozta, ennek megfelelő irányelveket küldött Alesius Dénessel a zsinat résztvevői számára. Ezen rendelkezések egyikében őket a „mohamedánoktól" (értsd alatta a szentháromságtagadók szélsőségeseitől) és a lélek tagadóitól való éles elhatárolódásra szólította fel. 114 Lásd: Die Ideologie, 139 skk. 115 Uo. 156 skk. 44
