Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)

1. Az új állam neve: Erdély

Biandrata - terjesztették el tanait előbb Lengyelországban, majd ké­sőbb Erdélyben. A lengyel és az erdélyi antitrinitárius mozgalom később mindig is nagyon szoros kapcsolatban volt egymással.39 A fen­tiek közül Biandrata György játszotta később a legnagyobb szerepet az erdélyi unitarianizmus történetében.40 A magyar unitárius mozgalom - eltekintve néhány elszigetelt próbálkozástól41 - az 1565-66-os esztendőkben kezdődött, amikor Dávid Ferenc a fejedelem udvari papjaként Biandratával szoros barát­ságot kötött. Dávid 1520-ban született Kolozsvárt. Előbb Páduában, majd az Odera menti Frankfurtban, végül Wittenbergben tanult. Ki­emelkedő szónok, jó tollú író és nagyszerű teológus, akire az udvarba kerülése után 1564-től Biandrata óriási hatással volt. A vele való heves viták, valamint a tőle kapott Servet-könyv, a Christianismi Restitutio olvasása után új vallást kezdett hirdetni, amelyet ő orthodoxa fidesnek nevezett, és amelyben először csak bizonytalankodva, később egyre nagyobb lendülettel tagadta Jézus egylényegűségét az Atyával.42 Bi­andratával és Egri Lukáccsal (+1574) vallási disputákat rendezett, azzal a szándékkal, hogy Kolozsvár kálvinista papságát tanainak megnyer­je. Kezdetben azonban szokatlanul kemény ellenállásba ütközött. Még Méliusz, a „kálvinista Péter pápa"43 is eljött Debrecenből Gyulafehérvárra - miután megkapta az engedélyt János Zsigmond fe­jedelemtől -, hogy nyilvános hitvitát tartson Dáviddal. 1566. április 24- től három napon át vitázott vele az új tanításról. Bár úgy találták, hogy véleményük között semmi lényeges különbség nincs, csak az olyan 39 Adriányi, G., Polnische Einflüße auf Reformation und Gegenreformation in Ungarn című az Ungarn-Jahrbuch 3/1971 61-69. oldalain megjelenő érdekes írását. 40 A Piemontból származó orvos, Biandrata, menekülése után először a lengyel király­nő Bona Sforza udvari orvosa lett, majd ennek a lányához, Izabellához csatlakozott. 1551-ben rövid időre hazatért, de az Inkvizíció elől először Páduába majd Genfbe menekült, ahol egy rövid időre kálvinista lett. 1558-ban ismét Lengyelországban találjuk, ahol már nyíltan tagadja a Szentháromságot. 1563-ban elfogadja János Zsigmond meghívását és Erdélybe jön. Még ugyanebben az esztendőben a fejede­lemséget az új tanítás szempontjából termékeny talajnak jellemezte. 41 Az 50-es években Francesco Stancaro már javában vitázott Erdélyben és Arany Ta­más Debrecenben. Vö. A. Pirnat, Die Ideologie, 32. 42 Teológiai gondolatait megértendő A. Pirnat, Die Ideologie, 9-10, és mindenekelőtt L. Binder, Grundlagen, 95-98. 43 H.D. Rops, L'Eglise de la renaissance et de la réforme, in: Histoire de l'Eglise, IV, Paris 1955,552. 24

Next

/
Thumbnails
Contents