Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)

1. Az új állam neve: Erdély

vallási vitákat élénk érdeklődéssel hallgatták, hamarosan követték kedvelt lelkipásztorukat az új vallásba.

1559 novemberében a protestáns lelkipásztorok jó része Maros- vásárhelyen elfogadta a helvét felfogást.28 Ezzel az egyébként első magyar nyelvű hitvallással pontot tettek egy hosszú, az Úrvacsorára vonatkozó vitára.

A luteránusok és kálvinisták közötti vallási viták azonban tovább folytatódtak. A viszony annyira elmérgesedett a két felekezet között, hogy ismét az országgyűlésnek kellett közbelépnie. Rendelkezésére 1564. április 4-én Enyeden zsinatot tartottak, melynek az volt a feladata, hogy az Úrvacsora-vita végére pontot tegyen. A zsinaton a fejedelem orvosa elnökölt, az a Biandrata György (1515-1588), aki éppen Lengyelországból jött és „az akkori Európa (...) legnagyobb sikereit arató teológus-szélhámosa" volt.29 Tanácsára az erdélyi magyar prédikátorok enyedi zsinata elhatározta, hogy saját, önálló egyházat állít fel. Szuperintendensnek meg is választották mindjárt Dávid Ferencet.30

Éppen ez idő tájt hagyta el János Zsigmond fejedelem - mellesleg szintén Biandrata tanácsára - a luteránus vallást, jóllehet alig egy éve vette csak magához lutheri módon az úrvacsorát. A fejedelem az új kolozsvári püspököt, Dávid Ferencet nevezte ki udvari lelkészévé, egyrészt mert felismerte az erdélyi magyar egyház jelentőségét, másrészt mert a vallási kérdések mindig is élénken érdekelték. Két hónappal később, 1564 júniusában a tordai országgyűlés pro quietate regni egyenjogúnak ítélte a kolozsvári vallást a szebenivel, azaz elismerte azt.31

Az addigi gyakorlat szerint minden városnak és falunak jogában

28 1559. november 1-jén fogalmazta meg a magyar lelkészek testületé Méliusz vezetése alatt azt a hitvallást, amely szerint Krisztus teste csak a lélek számára étel. Krisztus testi mivoltában az Atya jobbján van, onnan osztogatja nekünk - ígérete szerint - ajándékait. Vö. E. Iserloh, Europa, in: Handbuch, IV, (Hrsg. H. Jedin), 340.

29 Révész Imrét idézi E. Hermann, A katolikus Egyház, 224.

30 Vö. UB II, (= Synodalverhandlungen), 78-101.

31 „...sive Coloswariensis aut Cibiniensis ecclesiarum reliqionem et assertionem tenere velit... Si qui vero ad assertionem eiusdem ecclesie aut Coloswariensis accedere aut communicare voluerint, absque quorumlibet impedimento et molestia ad parochum reliqionis et assertionis illius communicandi gratia ex possessione professionis ecclesie Cibiniensis possessionem assertionis Coloswariensis absque omni offensione, subsonatione et derisione accedere valeat atque possit." EOE, II, 231-232.

21