Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)

1. Az új állam neve: Erdély

között - mint Petrovics Péter kancellár orvosa - többször is tartózkodott a fejedelemség területén. Minden jelentősebb magyar prédikátorral és reformátorral vitázott. De mivel tanítása akkor még nagy megütközést váltott ki, távoznia kellett.23

A kálvinizmus erdélyi központjává az a kétnyelvű, virágzó Kolozsvár lett, amely lassacskán Európa egyik vallási fellegvárának számított, és amelynek polgárai élénk érdeklődéssel kísérték a reformáció újabb hullámai nyomán keletkező vallásfelekezetek között kibontakozó parázs hitvitákat.

A szász luteránusok korán szembehelyezkedtek az új tannal, de mivel nem sikerült elnyomni, az 1557 januárjában tartott szebeni zsinat hivatalosan is elítélte a kálvinizmust.24 Ugyanezt tette június 13-án a magyar luteránus egyház kolozsvári zsinata.

Az 1557-58-as esztendők elkeseredett vitákkal teltek, amelyekre mindkét fél Melanchthont kérte fel Wittenbergből döntőbírónak.25 A vallási viták azonban nem vitték előbbre a megegyezés dolgát, és a tordai országgyűlés - a luteránusok kifejezett kérésére - betiltotta a helvét irányzatot.26

A tiltás azonban eredménytelennek bizonyult. A kálvinizmust már nem lehetett feltartóztatni. Méliusz/Juhász Péter (1536-1572) kolozsvári működése olyan átütő sikert aratott, hogy 1559-ben a város egész papsága csatlakozott „a magyar valláshoz". Egy több napig tartó disputa Dávid Ferencet is megingatta addigi hitében, olyannyira, hogy szuperintendensi szolgálatától megvált, azt Alesius/Madár Dénesnek (tl572)27 átadta és a reformáció helvét irányához csatlakozott. Kolozsvár magyar polgárai, akik minden új iránt fogékonyak voltak és a

között Munkácson találjuk. De időközönként fel-felbukkant Kolozsvárott, Nagyszebenben és Marosvásárhelyen is.

23 Tanítását 1554 és 1555 között három protestáns zsinat is elítélte: Ováron, Tállyán és Széken. Vö. Szilágyi S., Erdélyország, 1,374.

24 A határozatok szövegét ld.: ÜB, II (= Synodalverhandlungen), 3-7.

25 M. Zsilinszky, A magyarhoni protestáns egyház története, Budapest 1907,89.

26 Vö. EOE, II, 93.

27 Dionisius Alesius 1525-ben született. A reformációhoz csatlakozott és 1559-ben luteránus püspökké választották. Amikor 1564-ben lemondatták, hivatalát Dávid Ferencnek kellett átadnia. Báthory István trónralépése után, 1571-ben udvari lelkésszé lett kinevezve. 1577-ben bekövetkezett haláláig a fejedelem külön megbízottja volt. RNL, i, 325-326.

20