Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)
1. Az új állam neve: Erdély
pásztorok, akik Dávid/Hertel Ferenc (+1579) vezetése alatt Luther tanaiért lelkesedtek. A magyar luteránus egyház ezekben az 50-es években iramodott meg a fejlődés útján, és akkor érte el tetőfokát, amikor 1554-ben önálló szervezetet kapott, két évre rá pedig megválasztották szuperintendensüknek a kivételes képességű, tüzes-szavú Dávidot. Az 1552. május 22-i tardai országgyűlés még csak implicite engedte meg a szabad vallásgyakorlatot a luteránusoknak. Miután azonban Ferdinánd (+1564) kivonta Erdélyből csapatait és 1556-ban visszajött János Zsigmond, az országgyűlés - elvette a katolikus egyház javait, majd egy évre rá, 1557-ben nemcsak a szabad vallásgyakorlatot engedélyezte az új hit híveinek, de recepta religionak, bevett vallásnak ismerte el a luteranizmust.21 Erdélyben az 1560-as években már luteri hitűnek vallotta magát a főurak nagyrésze és - a kegyúri jog alapján - összes alattvalója. Míg a szászok 1572-ben a Confessio Augustana minden pontját elfogadták, és ezzel a reformáció lutheri ága mellett döntöttek, addig a magyarok, a 60-as években egy lépéssel tovább léptek a reformáció útján. 1.2.2. A kálvinista vallás helyzete Már 1550 körül figyelmet keltett az új, Svájcból származó refor- mátori irányzat, a kálvinista, vagy más néven „a szakramentáriusok" vallásfelekezetének mozgalma. Erdélyben akkor ütötte fel a fejét a kálvinizmus, amikor Dávid Ferencet luteránus püspökké választották (1557). Nem csak annak a Kálmáncsehi Sánta Mátonnak (+1557) a működése nyomán, aki előbb Debrecenben, majd a Partiumban működött, hanem annak a Francesco Stancarónak (1501-1574)22 hatására is, aki 1547 és 1550 kezdett. Kiadni azonban csak Fráter György halála után merte. Vö. Horváth A reformáció, 367-368; MÉL, I, 705. 21 „Et quoniam nos filiusque noster serenissimus ad instantissimam supplicacionem dominorum regnicolarum clementer consensimus, ut quisque teneret eam fidem quam vellet cum novis et antiquis ceremonija, permittentes in negocio fidej eorum arbitrio id fierij quod ipsis liberet citra tamen iniuriam quorumlibet, ne noue religionis sectatores fierent quoquo modo iniurij (...)" EOE, II, 78. 22 Stancaro Mantuában született. Előbb a bécsi, majd a krakkói egyetemeken tanult. Mielőtt Erdélybe jött volna, különböző német egyetemeken adott elő. 1553-1558 19
