Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)

3. A jezsuiták erdélyi missziója (1579-1603)

erdélyi misszió újbóli megnyitására. Leleszit is óvatosságra intette ezzel kapcsolatban.338

A fejedelem közben Wujek Jakabnak írt, Kolozsvárról 1590. november 28-án. Levelében reményét fejezte ki annak, hogy a rend visszatelepülésének útjából az akadályok hamarosan elhárulnak. Első lépés ezen az úton az volt - írta -, hogy a rendek az új naptárt a szeptemberi Kolozsváron tartott országgyűlésen elfogadták.339 Szólt arról is, hogy november 25-én megnyittatta a jezsuiták kolozsvári templomát és kollégiumát, ahol Ladó Bálint celebrálta az ünnepi nagymisét a fejedelem és a nagyszámú katolikus hívő jelenlétében. Levele végén pedig megemlítette, hogy Leleszi által három jezsuitát kért a generálistól, két magyart és egy spanyolt.340

Leleszi jól ismerte tanítványát. Tudta, hogy addig kell siettetni a dolgot, amíg Zsigmond ennyire elszánt. Sürgetésére és a generális jóváhagyásával341 tehát 1591. március 10-én Znióváraljáról elindult és április 6-án Gyulafehérvárra megérkezett a spanyol Alfonso Carrillo342, az osztrák Gabriel Schönberger (1562-1592) fráter és a magyar Márton Miklós.343 A páternek az volt a feladata, hogy a fejedelmet hitében megtartsa, belevonja egy törökellenes liga gondolatába, valamint a rend visszatelepedésének útját egyengesse.

338 Vö. Bartholomeo Viller, ausztriai provinciálishoz és Leleszi Jánoshoz 1590. november 18-án írt levelét MAH, III, 551-553, dók. 191 és 192.

339 Ezzel kapcsolatban vö. EOE, III, 374.

340 MAH, III, 554-556, dók. 194. Egyébként Zsigmond fejedelemnek ez a Leleszihez írt levele nem maradt ránk.

341 1591. január 26-án írt a generális Carrillónak Bécsbe. Levelében közölte vele, hogy „jól meghányt-vetett és átgondolt dolog" a küldetése, ahhoz a fejedelemhez, „quem ex corde diligimus", „akitől még annyi jó dolog függ". Vegye tehát maga mellé azt a társat, akit a provinciális ad, és „a provinciálistól, valamint a P. Leleszitől kapott instrukció" értelmében járjon el. MAH, III, 580-581, dók. 205.

342 Carrillo a spanyolországi Alcalá de Henaresben született, 1553 novemberében. A rendbe 1571. március 11-én lépett Toledóban. Római tanulmányai után Párizsba ment, ahol filozófiát és teológiát tanított. 1589-ben Bécsbe küldték, ahonnan hamarosan Erdélybe kellett jönnie. Erdélyi missziója után Magyarországon maradt még egy darabig, 1600-ban az osztrák provincia vezetését bízták rá. 1608-ban visszatért Spanyolországba, ahol 1618. október 22-én meghalt. Vö. Szilas, LAlfonso Carrillo, 12, 127.

343 1556 körül született Magyarországon. 1577. január 16-án lépett a Jézus Társaságba. Többször is kérték az erdélyi misszióba, míg végül most eljöhetett. Sajnos nem sokáig: 1592-ben őt is elbocsátották a rendből.

107