Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)
3. A jezsuiták erdélyi missziója (1579-1603)
kiközösítés alóli feloldozásért kilincselt331, a generálistól viszont azt kérte, hogy járjon közbe érte a Szentatyánál.332 A két levélre egy válasz érkezett, 1589. augusztus 19-i keltezéssel. Zsigmondot „kérésére és a generális közbenjárására" feloldozzák, választhat magának egy gyóntatót, de a következő feltételekkel: ha „visszahívja a jezsuitákat és visszaadja nekik a templomokat, rendházakat, iskolákat, kollégiumokat, szemináriumokat és elvett javaikat"; és ha „a római katolikus vallás gyakorlatát szavatolja és az egyházellenes törvényeket felfüggeszti, valamint ügyel arra, hogy ilyenek a jövőben ne forduljanak elő".333 A fejedelem minden kikötésnek lelkiismeretesen megpróbált eleget tenni. Ekkor hívta be Báthory bíborost a katolikusok helyzetének javítására. A jezsuiták javait pedig nem adta át az államkincstárnak, hanem mindig is külön intézővel kezeltette. A kiközösítést a pápa 1590 húsvétján visszavonta. A fejedelem fényesen megünnepelte az eseményt334, május 18-án pedig - egy levéllel, melyet Bodoni Istvánnal küldött Rómába - a pápának megköszönte a feloldozást. Megígérte, hogy a katolikus vallás hamarosan visszakapja régi fényét.335 Ettől az időtől fogva Báthory Zsigmond valóban „a jezsuitáknak az országba való hamari visszahozásán, és a katolikus vallás restaurálásán" munkálkodott.336 Először, 1590 májusában Ladó Bálint jelent meg Báthory Boldizsár fogarasi birtokán, ahol azonnal munkához látott.337 A generális azonban nem látta még megérettnek az időt az 331 A levél szövegét 1. MAH, III, 447-448, dók. 134. 332 idem, 448-450, dók. 135. 333 MAH, II, 485-488, dók. 152; Veszély, K., Erdélyi egyháztörténelmi adatok, 221-224. 334 Szilas, L., Carrillo, 10. 335 MAH, III, 536-537, dók. 183. 336 Ezzel kapcsolatban tudósítja Claudio Acquaviva generálist az egykori rendtárs, Undó Márton 1590. május 22-én kelt levelében. A levél Gyulafehérváron kelt, ami azt bizonyítja: Undó mégis csak visszament a fejedelemhez és a lelkieket illetően nagy segítségére volt. MAH, II, 538-541, dók. 185. 337 Május 27-én kelt levelében arról értesíti a generálist, hogy május 1-je óta már Erdélyben működhet és olyan sikerrel, hogy: „semper habeo templum plenum". „A szegény és elcsüggedt katolikusok" pedig végtelenül örvendtek, amikor meghallották, hogy a jezsuiták ismét itt vannak. O már Csíkban is volt, de vigyázott arra, hogy ne uszítsa maga ellen az eretnekeket. Kéri a generálist, hogy maradhasson, „Porte adhuc miserebitur Transylvaniae". MAH, II, 541-543, dók. 186. 106