Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)
3. A jezsuiták erdélyi missziója (1579-1603)
Pungráczot, és tasnádi tiszttartóját, Havaseli Balást, kik minden útjok- ban való dolgokra és securitásokra szorgalmatosán gondot viselnek. 6. Pater Ioannes Tasnádra menjen és kikeletig ott legyen, holott minden szükségére az ott való tiszttartónak gondviselése lészen. 7. Elegendő salvus conductusokat mindenfelé, a hová kívántatik és commendatitiákat is adott ö Nagysága nékik. 8. Ö Nagysága viaticum nélkül sem hadja őket, hanem ád nekik.320 Bár a szöveg nem említi, a sorokból kiolvasható a sarokba szorított fejedelem kényszerhelyzete. Nem szabad akaratból, hanem a rendek nyomására cselekedett így. Nincs szó országérdekről vagy ellenségekről. A fejedelem nem helyeselte a rendeletet, nem érzett megkönnyebbülést vagy örömet, sőt mélységesen együtt érzett a száműzöttekkel. A jezsuiták vagyonáról való elszámoltatás is csak első látásra aprólékos. Ami „aprólék marhák szőrén meg nem találtatnának, azokkal nem kell gondolni". A fejedelem, gondolt a földönfutókkal: kísérőket rendelt melléjük, akik biztonságukat szavatolják, és tiszttartókat, akik mindenben gondot viseltek rájuk. Menleveleket állított ki számukra és ajánlásokat ígért,321 amennyiben szükségük lenne rá. A beteg nevelőjéről, Leleszi Jánosról külön pontban emlékezett meg. Nem akarta télvíz idején útnak engedni, hanem megengedi, hogy tavaszig az országban maradhasson. Végül minden tagnak 500 forintot adott útra- valóul.322 A jezsuiták megindító levéllel búcsúztak el a fejedelemtől. Ebből a levélből kitűnik, mennyire bíztak benne. Az utolsó sorokban arra kérték, hogy ha már a rend kiutasítását az ellenséggel szemben megakadályozni nem tudta, legalább a hitét ne hagyja el. Hittestvéreit és a megmaradt papokat védje és vigasztalja. Ok pedig, bárhol is 320 A szöveget lásd MAH, III, 274-275, dók. 93. 321 ... és ír is, amelyben azt írja: „(...) ideo nos quoque eosdem religiosos hinc dimittinus testificantes per praesentes eos quamdiu apud nos vixerunt, probe ac diligenter, sicuti vita, studiorum religionis pietatisque eorum ratio postulavit, munere vocationeque sua functos esse; nec aliam ob causam quam quod status et ordines regni ferre noluerunt, impetrata hac a nobis missione discessisse" (...). Vö. MAH, III, 374, dók. 100. 322 Erről Wujektől tudunk, aki Acquaviva generálisnak számolt be 1589. január 18-án Kolozsvárról írt levelében. MAH, III, 378-382, dók. 103. 103
