Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)

3. A jezsuiták erdélyi missziója (1579-1603)

lesznek, mindig imádságos lélekkel gondolnak rá.323 A fejedelemre hatással lehetett ez a levél, de erről forrás nem tudósít.

A rendtársak javarésze Lengyelországba tért vissza, öten Ausztriába távoztak, Szántó és Thomany Magyarországra költözött, de akadtak olyanok is, Ladó Bálint például, aki a Sánta Péter moldvai vajda uralkodása alatt Cotnariban működött kis jezsuita közösséghez csatlakozott,324 ahol - az uralkodó és a metropolita támogatását élvezve - 1587 és 1591 közt jelentős sikereket értek el.325 Egyedül Zsigmond nevelője, a nagybeteg Leleszi maradt a katolikus Keresztury Kristóf (+1599) kővári birtokán.

Acquaviva (+1615) rendi generális egyáltalán nem helyeselte fiai engedelmes visszavonulását, hivatkozva az angol társak példájára, akik sokkal elszántabbak voltak hasonló esetben.

Úgy tűnt, hogy Erdély elvész a katolicizmus számára. Annál is inkább, mert a jezsuiták kitiltását még a bíboros Báthory András (+1599) is helyeselte. Egyrészt rossz tapasztalatai voltak a lengyel jezsuitákat illetően, másrészt az erdélyi rendek is ugyanazokkal vádolták az erdélyi atyákat, mint lengyelországi rendtársaikat.

Zsigmond fejedelem azonban nem nyugodott. Megpróbálta a jezsuitákat titokban visszacsalogatni az országba. Először 1589. január 14-én Leleszit hívta. Levelében azt írta neki, hogy nagyon örvendene, ha a páter és Ladó eljönnének hozzá Somlyóra. Sajnálja, hogy ő maga személyesen nem mehet elébük, mert bíboros-nagybátyját várja. Hatlovas szánt küld hát értük. És - ezt az atyáknak tudni kell - nemcsak ő lenne boldog, hanem „ezek a katolikusok is, akik vezető nélkül maradtak".326

Mikor Leleszi nem jött, akkor a rendet 1588-ban elhagyó Undó Mártont szerette volna behívni Egerből. Az azt válaszolta neki, hogy

323 MAH, III, 374-376, dók. 101.

324 Alzati, C, Terra romena tra Oriente e Occidente. Chiesa ed etnie nel tardo ‘500, Milano 1982,275-278.

325 Iorga, N., lstoria bisericii rominesti, Valentii de Munte 1908, I, 187-207. Erről részletesen ír Stanislaw Warszewicki Moldvában működő jezsuita misszionárius, Annibal di Capua lengyel nunciusnak: „Ad summam Ilimé et Rasme Domine, videtur hic magnum ostium ad catholicam religionem propagandam diutiud aperiri, magis quam in Transilvania et in aliis locis ab haereticis occupatis (...)". Vö. Moldvai csángó-magyar okmánytár, Magyarságkutató Intézet, Budapest 1989,1,84-85.

326 MAH, III, 377, dók. 102.

104