Muzslay István: Magyar diákok a Leuveni Katolikus Egyetemen (1532-2000) - Studia Theologica Budapestinensia 24. (2000)

Diáksorsok

— Isten veled, édes lányom! — mondtam neki.

Elszállt a szárnyaszegett madár. Soha többé nem hallottam róla.

„Hervadása liliomhullás volt: Ártatlanság képe s bánaté"... (Vörösmarty Mihály)

A hadnagy úr

A Magyar Néphadsereg vitéz katonája. Hadnagyként jogot tanult az egyetemen, vagy talán a pártakadémián? Állítása szerint hadbírónak szánták. Csodálkoztam rajta. Mindenesetre nem néztem ki belőle. Kicsit együgyűnek láttam. Összevissza beszélt.

Nagy nehezen megtanulta a francia nyelvet, és itt is a jogra iratkozott be. Tanult-e? Szépen felöltözve, aktatáskával a hóna alatt sétálgatott a város utcáin. Mindenki láthatta, hogy ő diák.

A belga állam megértő volt a menekült magyar diákokkal szemben. Ha valaki nem ment át az első évi vizsgákon, a tanév megismétlésére is kapott még egyszer ösztöndíjat. Az első évet főleg nyelvtanulásnak tekintették.

A hadnagy úr meg se próbálta a vizsgákat. Mit kezdjek vele?

1957-ben három városban tanoncotthont állítottam fel, hogy menedéket és tanulási lehetőséget biztosítsak a tizenöt-húszéves fiataloknak is. A belga keresztény munkásifjúsági mozgalom (JOC) keretében a magyar munkásfiúk számára külön részleget is szerveztem.

Őket először a belga segélyszervek családoknál helyezték el, de a legtöbb előbb-utóbb megszökött onnan, és falkákba verődve sínylődött a főváros vadonában. A diákjaim segítségével onnan mentettük ki őket.

Az értelmesebbeket a vidéki tanoncotthonokban helyeztük el, a többiek foglalkoztatására Brüsszelben egy házat rendez76