Muzslay István: Magyar diákok a Leuveni Katolikus Egyetemen (1532-2000) - Studia Theologica Budapestinensia 24. (2000)

Diáksorsok

tünk be (nyelvtanfolyam, könyvtár, játékterem, énekkar, tánccsoport és futballcsapat).

A hadnagy urat kineveztem az egyik otthon prefektusának. Naivan azt hittem, hogy legalább a rendfenntartást megtanulta a magyar katonai akadémián. Karácsonyra televíziót ajándékoztam az otthonnak. Nagy újdonság volt az akkor! Nagy volt az öröm.

A feldíszített, gyertyafényben úszó karácsonyfa alatt állt harmincöt magyar kislegény. Részeg volt az egész sereg. Az egyik fiú nekiesett a fának, és az lángba borult. A hadnagy úr rávetette magát, és hősiességével megelőzte a tragédiát.

Estefelé minden héten meglátogattam egy-egy otthont, hogy beszélgessek a fiúkkal, és megoldjam az esetleges problémákat. Sokáig tartott, amíg az ötvenes évek nyomorúságából kiszabadult fiatalok visszaszerezték lelki egyensúlyukat, és alkalmazkodtak az itteni élethez.

A hadnagy úr otthonában nagy volt a rendetlenség. Hiába figyelmeztettem többször is. Végre megmondtam neki, hogy ez így tovább nem mehet, és kénytelen leszek leváltani. A következő látogatásomkor minden tökéletesen rendben volt. Mindent, amit az ágyak mellett vagy alatt talált, az ablakon át kiszórt a kertbe.

Visszatért Leuvenbe, és folytatta sétáit az egyetem árnyékában. Egy kedves belga néni megsajnálta, és szép kis szobát adott neki. Közben egy jó debreceni mama visszasírta a fiát. Sokáig tartott, amíg sikerült meggyőznöm, hogy mejen haza. Úgy láttam én is, hogy az anyja talán még tud vele kezdeni valamit.

Egy szép tavaszi délután búcsúzott el tőlem. Éppen a kertünkben dolgozgattam. Szépen megköszönt mindent, amit érte tettem. Végül így szólt:

— Látom, hogy a kertészethez ért. Ha maga is hazatér, forduljon hozzám nyugodtan! Számíthat rám. Elhelyezem egy kertészetben.

Aztán még aznap este felszállt az Ostende-Bécs expresszre. Fellélegeztem. A belga néni talán még jobban. Másnap reggel

77