Muzslay István: Magyar diákok a Leuveni Katolikus Egyetemen (1532-2000) - Studia Theologica Budapestinensia 24. (2000)
Diáksorsok
— Büntetett előéletű? Mondtam neki, hogy erre a kérdésre feleletül mínusz jelet tegyen, mivel a bíróság teljesen rehabilitálta. De ő mégis félt: — Hátha a követség mégis tud az elítéléséről... Elvettem tőle a kérdőívet, és a felelet helyére nagy betűkkel odaírtam: NIHIL. Aztán azt mondtam neki: — Menj be nyugodtan a követségre, és add le a kitöltött kérdőívet. Ha szólnak valamit, azonnal telefonálj nekem. Gyorsan ott leszek, és beszélek magával a nagykövettel. Most az egyszer szót fogadott, és leadta a kérdőívet. Nem is volt semmi probléma vele. Gyorsan megkapta a kivándorlási vízumot, és Kanadába repült. Fellélegeztem. Ott talán megtalálja önmagát és a boldogulását. Hosszú éveken át nem hallottam róla semmit. Még egy karácsonyi lapot sem küldött soha. Csaknem húsz év után kaptam tőle egy kedves levelet. Ma már hatvannyolc éves. Egy „Holding ltd." igazgatója. Csak azt sajnálja, hogy nem ment ki már előbb Kanadába... A szép Ilonka A menekült magyar diákcsoporttal egy kedves, csinos, fekete hajú, tizennyolc éves kislány érkezett hozzánk 1957 nyarán a jugoszláviai menekülttáborokból. Az otthoni tanulmányairól semmi igazolása nem volt, de értelmes lánynak látszott. Magam mentem el vele az egyetem vice-rektorához, hogy megbeszéljük az ügyét. Szabad diákként fel is vették az Orvosi Karra. Ha sikerülnek az első vizsgái, rendes diákként tanulhat tovább. Szépen megtanulta a francia nyelvet, és hűségesen követte az előadásokat is. Magatartása példás volt. Ő volt a kollégiumi énekkar legjobb szopránja és a tánccsoport primadonnája. Sok diák belebolondult még a belgák közül is, de Ilonka megőrizte komolyságát. 74
