Muzslay István: Magyar diákok a Leuveni Katolikus Egyetemen (1532-2000) - Studia Theologica Budapestinensia 24. (2000)

Diáksorsok

hatták előre, hogy milyen súlyos következménye lesz ennek a fiú életére nézve.

Sikerült elérni azt, hogy egy hónap múlva feltételesen kiszabaduljon a börtönből. A viselkedése ott is példás volt, és szorgalmasan készült a vizsgáira. Azokból azonban nem lett semmi.

Teljesen összeomlott és megkopaszodott. Állandó aggodalomban élt. Azt hitte, hogy mindenki, a tanárai is csak az ő esetéről beszélnek. Nem vizsgázott soha többé. Képtelen voltam talpra állítani, pedig hát becsültem, és minden tőlem telhetőt megtettem érte.

A magyar forradalom idején hazament, hogy aztán novemberben új menekültként jelentkezzék Bécsben, és eltűnjön a nagyvilágban. Az osztrák Interpol azonban már ismerte az esetét. Belgiumba toloncolták vissza. Hosszú éveken át csak tengődött. Irtott segített az üzletekben, hogy egy kis pénzhez jusson.

Később magánórákat is adott egy-egy gyöngébb belga diáknak. Előfordult az is, hogy helyettük készítette el a közgazda- sági diplomamunkát. Sok-sok éven át minden este a Kollégium televíziója előtt ült. Végtelenül sajnáltam a szegényt.

Öccse Kanadában élt, és szorgalmas munkával egy kis vállalatot épített fel. Leveleket írt, és telefonált, hogy vegyem rá a bátyját a kivándorlásra. Megígérte, hogy ő mindenről gondoskodik, hogy újra kezdhesse az életét. Hiába volt minden próbálkozásom. Egyszer aztán elmondta, attól fél, hogy a kivándorláshoz szükséges erkölcsi bizonyítványban azt is jelzik, hogy büntetett előéletű.

Újra bementem az államügyészhez. Megkapta a teljes rehabilitációt. A papírjain ezután nem lesz semmi jelzés a büntetéséről. Ekkor elhatározta, hogy meglátogatja az öccsét. Csak pár hetet töltött nála. Visszajött Belgiumba, és folytatta sanyarú életét.

Újabb öt év múlva végre bement a kanadai követségre az öccse garancialevelével. Kérdőívet nyomtak a kezébe, amellyel azonnal hozzám jött. Az egyik kérdésre nem mert válaszolni:

73