Muzslay István: Magyar diákok a Leuveni Katolikus Egyetemen (1532-2000) - Studia Theologica Budapestinensia 24. (2000)
Diáksorsok
DIAKSORSOK A legtöbb magyar diák nem okozott sok gondot. Főleg az első egy-két évben kellett jobban ügyelni rájuk, hogy el ne ke- nődjenek. Lassan megtalálták önmagukat, életük útját és boldogulásukat. Szakemberré váltak a maguk területén. Egyikük sem lett az emigrációs politikai kártyavárak építője. Belgiumban, a nagy angolszász, germán és latin kultúrák érintkező pontján kialakult mentalitás és életstílus nem is tette számukra túlságosan nehézzé az alkalmazkodást és az integrálódást. A fiatalok egy része persze testileg-lelkileg lerongyolódva érkezett Belgiumba az ötvenes évek magyar világa nyomorúságából. Ezeknek az első éveket nem az egyetemen, hanem szanatóriumban kellett volna tölteniük. Mégis az egyetemen próbálkoztak. A belga apátságokban, ahol rendszeresen szeretettel fogadták őket egypár hetes tartózkodásra, sokan lassan felépültek, és visszaszerezték lelki egyensúlyukat. Maradtak természetesen olyanok is, akik éveken át nem kevés gondot és bajt okoztak. íme egy-két „eset" a sok közül! A kopasz Az ötvenes évek elején menekült, és az 1955-56-os tanévben már utolsó éves diák volt az egyetemen. Közgazdaságtant tanult. Nem volt kiváló, de szorgalmas és kitartó a munkában. Minden évben sikerültek a vizsgái, és minden reménye megvolt arra, hogy rövidesen a diplomáját is megszerzi. Két hónappal az utolsó vizsgái előtt szerencsétlenül járt, és a vizsgáiból nem lett semmi. 71
