Muzslay István: Az Egyház szociális tanítása - Studia Theologica Budapestinensia 17. (1997)
I. A szociális kérdés - 3. A munkáskérdés
ben maradt. A magyar mezőgazdaságban megmaradt a hűbéri eredetű nagybirtok súlya és jelentősége. A paraszti gazdaságok regionális sajátságaikkal csak kis szerepet kaptak. A gépesítés a nagybirtokon indult meg. A vasúthálózat kiépítése növelte a mezőgazdasági termékek piaci értékesítésének a lehetőségét, a folyószabályozással és a belvízrendezéssel nőtt a szántóterület. Mindez jelentős változást hozott az ország gazdasági és társadalmi szerkezetében is. A társdalom alsó rétegét a kis- és törpebirtokos parasztság, a legalsóbbat pedig a földnélküli zsellérek és az uradalmi cselédek alkották. A törpebirtokosokat egy-egy rossz termés vagy természeti csapás sokszor annyira megviselte, hogy a napszámosok, zsellérek és az uradalmi cselédek csoportjába süllyedtek le. A társadalom ezen rétegei politikai képviselet nélkül maradtak. A tönkrement törpebirtokosokból és a földnélküli zsellérekből alakult ki az agrárproletariátus, a napszámosok, a szezon- munkások és az országjáró kubikusok népes csoportja, amelynek a sorsa súlyos problémaként nehezedett az egész ország életére. 3. A munkáskérdés A középkor naturális gazdaságában a hűbérúr arra törekedett, hogy a birtoka megműveléséhez szükséges munkaeszközöket, a jobbágyai ruházkodására és háztartására szánt holmikat a saját szolgálatában álló kézművesekkel állíttassa elő (ácsok, bognárok, fazekasok, tímárok, vargák, szabók stb). A kereskedelemmel vándorkereskedők foglalkoztak, akik szállították a ritka szövetet, ékszereket, fűszereket és fegyvereket a hűbérúr és a családja számára. A városok kézművesei testületekbe, ún. céhekbe tömörültek egymás kölcsönös segítésére. A céhek a 13. századtól kezdve 28
