Muzslay István: Az Egyház szociális tanítása - Studia Theologica Budapestinensia 17. (1997)

I. A szociális kérdés - 3. A munkáskérdés

mind gazdasági, mind társadalmi szempontból egyre nagyobb jelentőséget kaptak. Évszázadokon át az összefogásnak, tagjaik jólétének és szabadságának hordozói voltak. A fejedelmekkel, a főurakkal és a nemességgel szemben nagy szerepet játszottak az európai városok demokratikus fejlődése elősegítésében.

A 14. századtól kezdve részt vettek a városok vezetésében is. Több nyugati országban a városi tanácsok csaknem mind a céhek mestereiből álltak. Az egyes államok törvényei autonóm szervezeteknek ismerték el őket. Saját szabályzattal, sőt a hatáskörükben bíráskodási joggal is rendelkeztek.

XI. Pius pápa írta:

„Természetes törekvés az, hogy amiképpen az egymás közelében élők közösségeket hoznak létre, úgy azok is, akik ugyanazt a szakmát vagy hivatást gyakorolják, akár a gazdaságban, akár másféle munkakörben dolgoznak, valamiféle szervezetbe tömörülnek" (QA83).

A kézművescéheknek nemcsak a tagok érdekvédelme volt a célja, amint az az alapszabályaikból világosan kitűnik. Nemcsak a mester jövedelmének, hanem a segédei és inasai munkabérének is elégségesnek kellett lennie a tisztes megélhetéshez. A céhek vezetői ügyeltek a mesterek és munkatársaik erkölcsi magatartására is.

A céh helyi vezetősége szigorúan ellenőrizte a termék minőségét és árát. Csakis a jó és hamisítatlan termék kerülhetett eladásra a céh vezetősége által megszabott áron, az eladásra kijelölt helyen, ellenőrök jelenlétében, hogy minden csalásnak elejét vegyék. Gondoskodtak a megfelelő szakképzésről, a betegek, az özvegyek és az árvák gondozásáról. Az esetleges vitás kérdésekben a céh saját bírósága döntött.

XIII. Leó pápa méltatta a céhek érdemeit:

„Nagyapáink előtt ismertek voltak a céhek nagy érdemei. Ez a szövetkezés nem csupán a munkásoknak volt nagy előnyére, hanem díszére vált az adott iparágnak is, és navy befolyást gyakorolt annak a fejlődésére" (RN36).

29